Századok – 1998
Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989
1000 TÓFALVI ZOLTÁN kesztője grandiózus román-magyar írói egymásratalálást, barátkozást „hozott tető alá", egyengetve saját politikai karrierjét!) Tamási a Harmat és a vér című novelláját olvasta fel, amely—Katona Szabó István visszaemlékezése szerint — „féreérthetetlen székely helytállást sugallt, s azt jelképezte, hogy az emberre támadó fenevaddal meg kell harcolni, és azt el kell pusztítani".17 Bár a Bolyai Tudományegyetemen valóságos rokonszenvtüntetés bontakozott ki Tamási Áron mellett, az írószövetség kolozsvári fiókjánál csak szűkkörű fogadást rendeztek, ahová nagyon kevés írót hívtak meg. Nagy István tüntetően távol maradt Tamási Áron ünneplésétől. A román kommunista diktatúra által szervezett koncepciós pereken az akkori erdélyi események közvetlen résztvevőit nemcsak a magyar forradalommal való szolidaritással, hanem uszítással, fegyveres összeesküvéssel, bujtogatással, rendszerellenes szervezkedéssel vádolták. Az utóbbi hónapokban számos dokumentum látott napvilágot, amelyek egyértelműen bizonyítják: a román kommunista hatalom milyen rafinált módszerekkel próbálta félrevezetni nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvéleményt is. Ezek sorában említhető a pártfőtitkári hatalomra törő Miron Constantinescu, Kolozs tartományi tejhatalmú megbízott 1956. november 5-i kolozsvári beszéde. Ebben nemcsak a magyar „ellenforradalmat" ostorozta, hanem mindazokat a kísérleteket, amelyek hasonló megmozdulásokat terveztek Románia és Erdély területén is. Elsőrendű feladatként a romániai munkásosztály, a román, magyar és más nemzetiségű munkások „megbonthatatlan testvéri egységét" jelölte meg, majd külön kitért a november elején bevezetett fizetésemelések élesszínvonal-növelő hatására. Az ellátásban jelentkező nehézségeket az 1956-os rossz időjárással magyarázta, majd biztosította a hallgatóságot, hogy a párt- és állami szervek mindent megtesznek a néptömegek jó ellátása érdekében. Az egyetemi autonómia kérdésének újfajta felvetését imperialista diverziónak minősítette. A Román Munkáspárt soha nem fogadhatja el a magyarországihoz hasonló egyetemi autonómia-elképzeléseket: az egyetemek nem lehetnek függetlenek sem az Oktatásügyi Minisztériumtól, sem a népi demokratikus államhatalomtól (magyarán: a párt- és a szekuritáté ellenőrzésétől! - T. Z.). Az egyetemi hallgatók elviselhetetlen lakáskörülményei elleni jogos tiltakozást azzal próbálta leszerelni, hogy külön kitért a diákkollégiumok építésére, s megnyugtatta a hallgatóságot: ez a kérdés is rövidesen megoldódik. A marxizmus-leninizmus tanítását elengedhetetlen követelménynek tartotta. Enélkül a romániai diákoknak — hangoztatta Miron Constantinescu — soha nem lenne általános kitekintésük a világra, majd azzal kecsegtetett, hogy rövidesen újra megjelenik a Korunk, amelyet a Horthy-rendszer szüntetett meg 1940-ben, s amely teljes mértékben biztosítani fogja a romániai magyarság társadalomtudományi felkészítését, a szociológiának, mint tudománynak a térhódítását. Arra biztatta a kolozsvári magyar tudományos és irodalmi élet jelenlévőit, hogy aktívan vegyenek részt az Akadémia tudományos műhelyeiben, az egyetemeken, s ezáltal is biztosítsák a romániai magyar tudományos és irodalmi élet felvirágoztatását, amely az egész ország érdeke.18 17 Katona Szabó István: A megtévesztettek. Erdélyi Magyarság, III. évfolyam, 12. szám, 1992 november. 17. 18 Corneliu Mihai Lungu, Mihai Retegan: 1956 - Explozia. (1956: a robbanás éve). Univers Enciclopedic Kiadó, Bukarest, 1996. 210-216.
