Századok – 1998
Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989
AZ 56-OS FORRADALOM VISSZHANGJA ROMÁNIÁBAN, ERDÉLYBEN 997 Páskándi Géza egyik „főbűne" a Várhegyi Istvánnal fenntartott kapcsolat volt. A vádirat szerint Várhegyi megmutatta a programtervezetet Páskándi Gézának is, aki „együttérzését fejezte ki a nacionalista és ellenséges programtervezettel kapcsolatosan (...), ráadásul uszító módon jegyzéket is írt, s kérte a programtervezethez való csatolását, valamint annak felolvasását az összes egyetemi hallgató előtt. Ebben a jegyzékben azt írta, hogy ezt a programtervezetet a „szabadság nevében" fogják megvalósítani, azt a látszatot sugallva, hogy az RNK-beli népi demokratikus rendszer nem biztosít elég szabadságot..."9 Mit tartalmazott Páskándi Géza kiegészítő jegyzéke? A tanári normarendszer felülvizsgálását, az embertelen tandíjak és megalázó ösztöndíjak eltörlését, az előadások szabad hallgatását, s kérte, hogy a történelmi materializmus mellett iktassák tantervbe az egyetemes filozófiatörténetet, „vagyis a burzsoá ideológia maradványait, mivel a vádlott véleménye szerint a dialektikus materializmus nem nyújt megfelelő lehetőséget a magyar fiatalok számára az objektív valóság megismerésére."10 Az ítélet meghozatalánál további terhelő „bizonyítékként" emlegették: a programkiegészítésben javasolta bizonyos pénzalap létrehozását, amelyet „a felsőbb szervek által nem ellenőrzött, kapitalista országokba tervezett kirándulásokra használtak volna fel". Letartóztatásakor — 1957. március 19. — a szekuritáté nemcsak házkutatást tartott, hanem testi motozást is alkalmazott. Ekkor találták meg az Egy egyetemi hallgató feljegyzéseiből címet viselő kéziratot, amelyben — a vádirat szerint — „alattomosan, demagóg mondatok közé rejtve lázította a tanuló ifjúságot az orosz nyelv, a marxizmus és politikai gazdaságtan kötelező tantárgy jellegének megszüntetésére..."1 1 Továbbra is viták zajlanak akörül: Páskándi Géza programkiegészítése bekerült-e vagy sem a kolozsvári egyetemi hallgatók programtervezetébe? Várhelyi István szerint nem, Páskándi Géza halála előtti szóbeli közlése szerint: igen. Az ítélet szövege szerint Páskándi Géza a „programtervezet és az általa összeállított kiegészítés vitájára késre érkezett, így a szünetben lázította Koczka Györgyöt, Várhegyi Istvánt és másokat, akik éppen a csoportban voltak, hogy a követeléseket ne kérjék csak úgy, tutyimutyi módra, hanem sokkal határozottabban és nagyobb bátorsággal".1 2 Az egyetemes magyar irodalomtörténet talán egyedülálló fejezete, hogy valakinek az írói minősége, írói besorolása a legsúlyosabb terhelő „bizonyítékok' ' egyike. Páskándi Géza és Dávid Gyula esetében ez történt: „Páskándi Géza vádlott, amellett, hogy a történelem-bölcsészkar hallgatója volt, elismert író, újságíró, költő, akivel nagyon sok egyetemi hallgató szimpatizált, s benne egy felkészült kollégát láttak, tehát az ő szavainak nagy súlya volt a becsületes egyetemi hallgatók körében is." Dávid Gyulánál tanársegéd mivoltát hozták fel terhelő bizonyítékként: pontosan tudta, mit követ el, tehát senkitől sem kényszerítve vállalta a törvény szigorát. Mindezek alapján a Macskási Pál elnökből, Szilágyi Dezső és Grigore Iancu népi ülnökökből álló bírói testület úgy döntött, hogy Dávid Gyula és Páskándi Géza „nyilvános bujtogatás" bűntettével vádolható, ami súlyosan veszélyezteti az ország biztonságát. Dávid Gyulát és Páskándi 9 A Kolozsvári Katonai Törvényszék levéltára: 175/1957. számú ügyiratcsomó, 197. számú ítélet. 10 Uo. 5. 11 Uo. 12 Uo. 6.
