Századok – 1998
Történeti irodalom - Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben (Ism.: Kéri Katalin – Fericsán Kálmán) IV/979
TÖRTÉNETI IRODALOM 979 Az „aktualizálás kérdését" nehéz szívvel vetem fel, annak ellenére, hogy a szerzők a bevezetőben le is írták: kutatásaikat 1990 végén lezárták. Nyilvánvalóan komplikálta volna az egyébként sem könnyű kiadói munkát a későbbi publikációk beépítése, bár a nyolcvanas évek elején megjelent munkákat érdemes lett volna legalább jegyzetek szintjén aktuálisabb állapotba hozni. A szerzők törekedtek arra, hogy lehetőleg autentikus forrásból, első kiadásból dolgozzanak. Ugyanakkor túlzásnak tartom, hogy például Thúróczyt Schwandtner alapján idézik, (116) holott ma már a Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum új sorozatának hetedik, nyolcadik és kilencedik köteteként napvilágot látott modern, latin apparátusú kritikai kiadásból tudjuk idézni, (Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus Ed. E. Galántai et J. Kristó. II Commentarii. 1. Ab initiis usque ad annum 1301. Composuit E. Mályusz. 2. Ab anno 1301 usque ad annum 1487. Composuit E. Mályusz. Bp. 1985-1988.). A könyv végén található az egyes fejezetek szövegeinek illetve első változatainak megjelenését dokumentáló cikk-bibliográfia. (614-615.) Ennek a tanulmányjegyzéknek az alapján egy tájékozatlan olvasó akár azt is hihetné, hogy a szerzőpáros itt közölt munkái Magyarországon egyáltalán nem kaptak publicitást. Lehet, hogy a kiadó hagyta volna el a magyar címeket, nehogy esetleg elkerülje az ismeretlen nyelv okozta hibás szedést? Ennek ellene mond a lábjegyzetekben idézett magyar nyelvű munkák bibliográfiailag és nyelvileg pontos idézése, illetve néhány esetben lábjegyzetes utalás a magyar verzióra. A német olvasó természetesen a német nyelvű tanulmányt lapozza fel, ám a konkordancia kedvéért, az esetleges párhuzamos (magyar vagy idegen nyelvű) idézések megkönnyítésére tanácsos lett volna a magyar verziókat (ill. magyar nyelvű eredetiket) megadni. Végezetül egy megjegyzés a borítót díszítő címképről, Karel Skréta rajzáról, melyet Nádasi János Annus hebdomadarum caelestium c. munkájának címlapképe számára készített. Örvendetes, ha a külföldön fellelhető írott és képi hungaricumokat közzétesszük, ám az eredeti kép múzeumi leltári száma mellett (4, ill. 495) azt is meg kell jegyezni, ha valaki már korábban publikálta azokat. A kiváló cseh mester Berlinben őrzött rajza ugyanis Prágában, 1974-ben már megjelent. (Karel Skréta 1610-1674. Národní Galerie v Praze. Vydal Jirí Kotalik. Napsál Jaromír Neumann. Praha, 1974. Kat. c. 125.) Petneki Aron SZEREP ÉS ALKOTÁS Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben Szerk.: Nagy Beáta, S. Sárdi Margit. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. 315 o. Jóllehet a történelem során mindig a nők tették ki az emberiség felét, a gazdaság-, politika-és eszmetörténeti kutatások alkalmával az ő történetüknek feltárása mégis háttérbe szorult. A különböző történetírói irányzatok és iskolák képviselői a haladás antropocentrikus képét dolgozták ki, és a nők történeti helyzetének evolúcióját is ebből a szempontból vázolták. A nők történetének megismerése csakis oly módon képzelhető el, hogy fel kell tárni azokat a — hagyományosan nem vizsgált — területeket, ahol a nők „előtűnnek". Miként a francia Annales-iskola tagjai valaha előirányozták, a magánszféra vizsgálata is szükséges például ahhoz, hogy a nők történetét feltárjuk. Világszerte az 1960-as évektől bontakoztak ki efféle történetírói törekvések, és ma is tart a megfelelő metodológia és az értelmezési keretek kidolgozása, illetve a források számbavétele és értelmezése. Nyugaton az 1960-as évekig, Magyarországon esetenként napjainkig (általánosan a 80-as, 90-es évek fordulójáig) dominált a hagyományos nőtörténet-írás, amelyre jellemző volt a politika középpontba állítása. A nőnevelés, a választójogi mozgalom és a női munka történetének vizsgálata sorolható ide. Később az ún. kontributív irányzat bontakozott ki (Gerda Lerner kifejezése), amely során a történészek azt próbálták feltárni, mivel járultak hozzá a nők a történelmi fejlődéshez. A nőmozgalmak, női jogokért vívott harc leírása tartozott ide például. Napjainkban az egyre több történész által követett új irányzat a nők történetének feltárását más, megújult történeti tárgyú diszciplínák eredményeiből és módszereiből merítve, az antropológiával szoros kapcsolatban végzi. A nő mint társadalmi kategória jelenik meg e keretek között, és az interdiszciplináris kutatások a nő helyzetét a maga komplexitásában mutatják be, kiemelt figyelmet fordítva a férfi-nő kapcsolat különböző árnyalataira, megjelenési formáira. Duby, Perrot, Joan Kelly, Zinsser, Anderson és sok más kutató foglalkozik a nőtörténet ilyen megközelítésű
