Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
92 CSERNUS SÁNDOR Zsigmond további említése történetíróink körében esetleges, alkalomszerű, és utódairól sem nagyon esik szó. Személye viszont ismét megjelenik azokban a részekben, amelyek a történetírók munkáit „színesítve" a kor nagy fejedelmeit, azoknak erényeit és hibáit mutatják be, azzal a többnyire nem is titkolt, sőt egyértelmű célzattal, hogy az összehasonlítás végeredményeként „bizonyos" fejedelem, vagy „bizonyos fejedelmek" többiekkel szembeni kiválóságát még inkább megismerhessük.12 3 Georges Chastellain tehát, akinek mindig gondja volt arra, hogy a burgundi hercegek — különösen Jó Fülöp — dicsősége minél fényesebben ragyogjon, maga is felrajzolja az európai történelem és a kor nagy fejedelmeinek a képét. Mivel hogy „a legértékesebb drágakövek igazi értékét is a többivel való összevetésben láthatjuk meg", csak így tudjuk megmondani, hogy ki az, aki kiérdemli az ,Augustus" nevet, amely jelzőt a rómaiak „nem valamiféle ceremónia által, hanem a valós érdemek alapján" ítéltek oda. A krónika leírásában számos fejedelmet találunk Európa valamennyi részéből, így Közép-Európából is.124 A fejedelmek bemutatását Chastellain mester a császárokkal, és ezen belül Zsigmonddal kezdi.12 5 Chastellain rövid leírása valójában több szempontból is érdekes. Az egyik kétségtelenül a rómaiak szokásaira való hivatkozás, mely nyilvánvalóan arra utal, hogy — ha a kiválóság a felség legfontosabb része, illetve alapja, és nem a ceremónia adta rang — a burgundi herceg legalábbis egyenlő esélyekkel indul korának fejedelmei között. A másik jellemző momentum, hogy természetesen a világi fejedelmek rangsora, a korábbi középkor századainak örökségeként is, hagyományosan a császárokkal kell hogy kezdődjék. Érdekesek a mondat további elemei is: Zsigmond kiválóságát senki nem vonja kétségbe, de ezt a kiválóságot valamelyest csökkenti az a megjegyzés, hogy „semmivel meg nem növelte országainak határát", ami eszerint a legkiválóbb fejedelmeknek, a „klasszikus" feudális szellem és értékrend szerint, továbbra is egyik legfőbb „kötelessége" kellene hogy legyen. Chastellain elmondásából azonban nem tudhatjuk meg, hogy a fejedelmi kiválóságnak, Zsigmond esetében, milyen további konkrét összetevői lehetnek.12 6 Különösen érdekes Chastellain nézőpontja, ha megvizsgáljuk a többi, Zsigmond után következő fejedelemmel való összevetéseit: krónikásunk a későbbi császárokban (II. Albert és III. Frigyes) semmi kiemelkedőt nem lát, majd rátérve a többiekre, akik С,nemes és derék fejedelmek voltak, semmi különösebb dicsőségben ki nem tűntek"), csupán annyit jegyez meg, hogy közülük „talán csak Lengyelország ifjú királya (, jeusne 123 A 15. sz. francia fejedelem-tablói között a leghíresebb és legismertebb változat kétségtelenül Commynes nevéhez fűződik, az ő művében található, és talán az övé a legeredetibb és a legárnyaltabb jellemrajz is. Tekintettel arra, hogy Commynes tablójára csak korának fejedelmei — köztük, mint ismeretes, Hunyadi Mátyás — kerültek föl, és a korábbi „nagyokról" (így Zsigmondról) nem esik szó, erre a következő, a Hunyadiakkal foglalkozó fejezetben fogunk kitérni. Philippe de Commynes: Mémoires sur Louis XI., Folio, ed. J. Dufournet, 514-527. 124 Chastellain, II. / XLII. fej., 151-168. 125 „(...) S hogy rátérjek most már a legkiválóbb fejedelmek bemutatására, való igaz, hogy Zsigmond, a rómaiak császára, dicsőségben uralkodott a németországi részekben kora ifjúságától kezdődően, aki azonban semmivel meg nem növelte országainak határait, és felséges aggastyán (Auguste vieillard) korában halt meg, s hogy ez a cím a legkiválóbbakat illeti meg".Uő., III./ XLII. fej., 152. 126 Zsigmond további említése elsősorban a huszitákkal szembeni harcai miatt, Chastellain, V, 236., VII., 112, 117-118, 214-216.
