Századok – 1998

Történeti irodalom - Tüskés Gábor – Knapp Éva: Volksfrömmigkeit in Ungarn. Beiträge zur vergleichenden Literatur- und Kulturgeschichte (Ism.: Petneki Áron) IV/976

TÖRTÉNETI IRODALOM 977 szerint kapcsolódnak egymáshoz, így válva kerek egésszé. Nem zárja szűk időhatárok közé, hanem az előzmények és a 19. században áthúzódó jelenségek Külön meg kell említeni a textuson túl a képi ábrázolások ismeretközlő funkcióját, a tényleges illusztrálást. A szentkultuszok terjedéséhez, a búcsújárásokhoz a földrajzi kapcsolatok, az időbeli és térbeli kiterjedés jobb megértéséhez ugyanis térképek, diagrammok, statisztikák, táblázatok teszik egyértelműbbé a szerzők mondanivalóját. A modellszerkesztés, az anyag világos és sokoldalú kezelése a szerzők erénye, a hatalmas tudományos apparátus pedig az erudíció gyümölcse. A könyv öt nagy témakörre oszlik: A szentek tisztelete, a búcsújárás, a kongregációk, a kegyességet közvetítő kiemelkedő személyiségek élete és működése, valamint a képek szerepe a vallásosságban. Az első témakörben négy tanulmány tárgyalja a szentek tiszteletét: az első mintegy alapozásként a középkori magyar szenttisztelet európai kapcsolatait veszi számba. A második a barokk kori szenttisztelet egy érdekes fejezete, a katakomba-szentek kultusza. A római katakombák 16. századi felfedezésével az ott talált csontvázakat mint a szent mártírok földi maradványait adományozták. A magyarországi főpapok, szerzetesi elöljárók és főurak által kért és kapott 36 relikviát analizálja a tanulmány az 1651 és 1855 közötti időből. A harmadik cikk az egyik legkedveltebb barokk közép-európai szent, Nepomuki Szent János tiszteletének elterjedését analizálja, a számos emlékcsoport közül a legszembetűnőbbeket, a kültéri szobrokat választva ki vizsgálata tárgyául. Ez ad lehetőséget a szent népszerűségének területi feltérképezésére is. A negyedik tanulmány a barokk kori szenttisztelet térbeli terjedését, a hordozó rétegeket tárgyalja, összekapcsolva a török elleni harc és az ellenreformáció tendenciáival. Külön kitér a dinasztia, az arisztokrácia és a klérus, valamint a szélesebb társadalmi rétegek: a parasztság és a polgárság preferált szentjeire. A zarándoklatok kérdését felölelő második témakör ugyancsak négy tanulmányt tartalmaz. Az első tárgya a Szent Vér középkori magyarországi tisztelete, részint a Krisztus kiömlő vérével kapcsolatos „kontaktereklyék" (a keresztfa, a Veronika-kendő), részint az Eucharisztiában Krisztus tényleges jelenlétét vitató eretnekségekre válaszul kialakuló vérző ostyák kultusza (a bolsenai mise vérző ostyája, a leégett wilsnacki templomban lelt ostyák, stb.) hátterében. A Kassán, Garamszentbenedeken és a legnépszerűbbé váló Bátán kialakuló magyarországi kultusz részletes elemzését kapjuk. A következő munka egy forráscsoport sokoldalú feldolgozását tartalmazza. Nagy Lajos a budaszentlőrinci pálos kolostorba hozatta Remete Szent Pál tetemét. A sírnál történt csodákat előbb szájhagyomány, majd írásos feljegyzések örökítik meg. A legteljesebb beszámoló Hadnagy Bálintnak Velencében, 1511-ben megjelent Vita divi Pauli с. munkájában található, ez 88 csodáról számol be. A tanulmány a 16. század elejétől 1732-ig követi az egyes források összefüggéseit, analizálja a csodás gyógyulásokat, a felajánlásokat és a votumokat, a kultusz geográfiai kiteijedését. A 17-18. századi búcsújárások geográfiájának és interregionális, interetnikus kapcsolatainak vizsgálatát végzi el osztrák-magyar relációban a következő tanulmány, elsősorban a dunántúli, különösképpen pedig a nyugat-dunántúli búcsújáróhelyek példáján. Ezek kilencven százaléka Máriakegyhely; sokuknál megfigyelhető ausztriai kultuszok, kegyképek átvétele, pl. Mariazell, Mariahilf stb. A kutatás jelentős forráscsoportját képezik a mirákulumos könyvek, a kegyképek másolatai ill. ájtatossági képecskék, a csodákat propagáló kisnyomtatványok, röpiratok. Ezt a gondolatsort folytatja a következő egység, mely a mirákulumos könyveket társadalomtörténeti forrásként elemzi. A kegyhely történetét, az ott történt csodákat leíró művek alapján következtetni lehet a kultuszhelyek kialakulására és ezek térbeli elhelyezkedésére (városi, ill. falusi környezet), a búcsújárások indítékaira (kérő vagy köszönő aspektus), a búcsúsok társadalmi öszszetételének változására (pl. egyre kevesebb nemes a 18. század második felétől). A harmadik témacsoport két tanulmánya a konfraternitások kérdéskörét kutatja: hogyan alakultak ki a 17-18. századi vallásos társulatok, milyen előzményei voltak ezeknek a középkorban, hogyan alakult a területi elhelyezkedésük, milyen kongregáció-típusok jellemzőek a hazai gyakorlatra (szentek, Mária-kongregáció, krisztológiai, eucharisztikus és egyéb társulatok), mely szerzetesrendek és egyházi hatóságok végzik a kongregációk gondozását, milyen tevékenységük és funkcióik vannak a testvérületeknek, végül az 1788-ban feloszlatott 718 kongregáció jegyzékének elemzése milyen tanulságokkal szolgál. Ezeknek a barokk kori konfraternitásoknak az életében a könyvek fontos szerepet töltenek be. A kongregációkkal kapcso-