Századok – 1998
Történeti irodalom - A magyarországi németség története Szent István korától napjainkig (Ism.: Szőts Zoltán) IV/974
974 TÖRTÉNETI IRODALOM 974 tartsuk a győzelemnél - mindenesetre igazibb tulajdonunknak." Alighanem igaza van Ottlik Gézának: túléléseinket ünnepeljük és alig volt diadalaink között hősies vereségeinket, mert 1100 éves itt létünk arra tanított meg minket. Csodálkozva, értetlenül tekintenek is ránk Európa jobb sorsú népei. Ellenben mi, az énekek végére jutva, egyre kevésbé csodálkozunk a könyvecskét sajtó alá rendező Tőkei Ferenc vállalkozásán. A klasszikus kínai irodalom és filozófia történetének kutatója, a marxista történelemfelfogás problémáinak elemzője, számos tudományos mű — közöttük A kínai elégia születése (1959), Az ázsiai termelési mód kérdéséhez (1965), A kínai filozófia. Ókor I-III. (1962-1967) és a Kortársunk-e Marx? (1984) — szerzője a számára látszólag idegen világban egyre otthonosabban mozog. Sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult a felfedezés öröme és az útkeresés tiszta szándéka, a Tőke Ferenc iránti érdeklődés és a személyes vonzalom. így válhatott a történet végére valósággá a Lindva parti „mese", amelynek tanulságát mai világunk számára is hitelesen vonhatta le a szerző: Tőke Ferenc „... fennmaradt művei és a családunk eredetének kutatása közben nyert információk együttesen számomra éppen elegendőek ahhoz, hogy ezt a végre föllelt s vállalt hitét erősen megtartó régi magyar prédikátort és költőt távoli ősömnek tekintsem, vagy inkább mondjuk így, ősömnek fogadjam." Tőkei Ferenc szándéka igazolja Tőke műveinek ismételt kiadását, követve Szilády Áronét (1896) és Varjas Béláét (1979). Bárcsak mind többen elindulnánk, megkeresnénk és őseinknek fogadnánk egykori, nehéz sorsukat nemes szívvel vállaló előttünk járóinkat! Talán könnyebben eligazodnánk jövőnk útjain. Varga J. János A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG TÖRTÉNETE SZENT ISTVÁN KORÁTÓL NAPJAINKIG Szerkesztette: Füzes Miklós Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Köre, Pécs 1997. 188 o. Az 1995 szeptemberében Pécsett tartott szümpozion előadásainak szövegét teszi közzé a kötet magyar és német nyelven. A konferencia ezer esztendő vizsgálatára vállalkozott ugyan, de a közölt tanulmányok egy kivételével a 18-20. századi problematikával foglalkoznak. Ginder Pál, a magyarországi németek történetének ismert, elkötelezett kutatója, identitástudatuk megnyilvánulási formáit vázolja fel a magyar államalapítástól a reformkorig. Szerinte a 18-19. századtól kialakuló táji-regionális-népi identitás kora középkori gyökerekre vezethető vissza, sőt tovább megy, mert 12 évszázados német kontinuitást tételez fel a Pannon medencében. Nézete szerint hiba lenne Magyarország régi németségét és a 18. században újonnan betelepülteket kulturális szempontból, vagy akár népiség tekintetében elkülöníteni. Az Asztriktól Bleyerig húzódó íven sorakoztatja fel a magyarországi német identitás kifejezőit, miközben kísérletet tesz Gertrudis királyné és Helene Kottanner negatív megítélésének feloldására. Szita László a 18. századi dél-dunántúli új honfoglalásról értekezve leszögezi, hogy a dunai sváboknak igen eltérő politikai, társadalmi, nyelvi, vallási és etnikai sajátosságaik voltak. Ezúttal az egynegyedüket kitevő lutheránusok első hullámának letelepülése helyszínére, Tolna megyére szűkíti le vizsgálódását. Az anyakönyvek egyértelműsítik, hogy többségük Hessenből, kisebb csoportjaik és egyes családok 10-12, egymástól néha távol eső német és osztrák tartományból érkeztek ide. Az egyház társadalomszervező ereje a különböző eredetű csoportokból faluközösségeket kovácsolt; az egyház a lelki gondozáson túl oktatási feladatokat is ellátott, és szociális gondoskodást is nyújtott. Tóth Ágnes a hazai németek legtragikusabb éveit, az ún. népi demokratikus időszakot vette vizsgálat alá. 1945-48 között a németség helyzetét három tényező alakulása szabta meg: a nagyhatalmi érdekek, az ország belpolitikai-külpolitikai helyzete, és a belső politikai erők törekvései. A nemzethűségi igazoló bizottságok felállítását elrendelő júliusi kormányrendelet még egyénileg igyekezett elbírálni a németek háború alatti magatartását. A potsdami határozatok új helyzetet teremtettek. A magyar álláspont hosszú ideig az volt, hogy a nagyhatalmak kötelező érvényű előírására hajtotta végre a magyar kormány a németek kitelepítését. De nem így történt: a kormány maga kérte tőlük „a fasiszta rész" kitelepítésének lehetővé tételét, amelynek nagyságát 2-300 ezerre tette. A pártok állásfoglalását és a kormány döntéseit politikai törekvések, külpolitikai kényszerek és belső szükségletek (földreform, belső telepítés, menekültek elhelyezése) motiválták.
