Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
360 HÁMORI PÉTER A felvidéki kérdés konkrét teendőin túlmutatott a képzőművészeti propaganda terve.8 0 Szerzője dr. vitéz Nagy Zoltán: tartalékos honvédszázados, az osztály munkatársa, MABI osztályvezető, akinek igen jó barátsága Werth Henrikkel közismert volt.81 A terv lényege: megfigyelni a művészek és művészeti csoportok „politikai, társadalmi, gazdasági tevékenységét", s ezeket a megnyilvánulásokat a háttérből irányítani. Az eszköz ehhez a művészeti kamarák rendszere;82 megszervezésüket a legsürgősebb feladatnak tekinti, ugyanis nélkülük „ezen körök hatékony ellenőrzése lehetetlen". Ugyanevvel az indokkal sürgette alkotók állami foglalkoztatását: pályázatok kiírását nemzeti és állami célokat elősegítő témakörökben.8 3 A terv rendkívül sokban hasonlított a német művészeti propagandára;84 ennek oka a katonai cenzúra kiterjesztésére törekvő honvédségi vezetők (mindenekelőtt a vezérkari főnök Werth Henrik) erőteljes németbarátságában volt kereshető.85 Ezeket a köröket a német példa követésére ösztönözte a „totalitás" eszméje, a háborúra való készülődés is, olyannyira, hogy a „hátországban rend legyen!" elv érvényesítése érdekében még a nyílt alkotmányellenes fellépéstől86 sem riadtak vissza. Gondolkodásukban a művészet ellenőrzése a társadalom „totális" ellenőrzésének volt a része.8 7 A tervek összességükben egy központosított propaganda kialakítását célozták, s ez egybevágott Imrédy elképzeléseivel. A legtöbb javaslat azonban ennek ellenére papíron maradt: részben költségigényes voltuk akadályozta meg végrehajtásukat (mindenekelőtt a szociális tervek esetében), részben pedig az ellenérdekelt laptulajdonosok és más nagyhatalmú „társadalmi tényezők" emelték fel a szavukat ellenük.88 A kevés megvalósított tervezet közül a legfontosabb a sajtókamarák megszervezése volt. Létrehozásukat már a harmincas évek közepén szorgalmazták, s Imrédy is ígéretet tett programbeszédeiben megvalósításukra,89 azonban az elkészült rendelettervezet — végleges formájában9 0 — nem a korábbi elképzelések nyomán haladt s szinte teljesen megegyezett Kovrig ilyen irányú javaslatával.91 A propaganda mellett az Osztály másik szerepköréről — arról, hogy az aktív szociálpolitikát, mint a „társadalmi propaganda leghatásosabb eszközét"9 2 a Miniszterelnökség hatáskörébe vonva erre az osztályra bízzák — sem mondtak le. Ugyanakkor arról, hogy egy ilyen kislétszámú, és egyoldalú szakmai összeállítású9 3 csoport általános irányító szerepet vállaljon, nem lehetett szó. Kovrig ezért kénytelen volt elképzeléseit egy tanácsadó központ felállítására redukálni, mely mindvégig a háttérben maradva,9 4 pontos helyzetismeret birtokában9 5 segíti a szakminisztériumok és elsősorban az ezeket irányító és ellenőrző, majd a reform továbbhaladtával kiterjesztett hatáskörű Miniszterelnökség munkáját. Ennek érdekében gondos sajtófigyelést végeztetett,9 6 és gyakran kért fel külső munkatársakat — főleg személyes ismerősei és egykori kollégái közül — egyes kérdésekben való javaslattételre.9 7 A konkrét szociálpolitikai tervek készítése csak Imrédy kaposvári beszéde után kezdődött meg. A miniszterelnök nagyszabású programjából9 8 közvetlenül mindenekelőtt a szabadidő-intézményre tett ígéret és a földügy érintette az Y osztályt.99 Az utóbbi volt ekkor a legsürgősebb. A parasztság türelmetlenül várta a régóta ígért földreformot, s komoly veszélyt jelentett, hogy körükben egyre fo-
