Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Urzednicy Wielkiego Ksiestwa Litewskiego 14–18. w. (Urzednicy Dawnej Rzeczpospolitej XII–XVIII w.) (Ism.: Bagi Dániel) IV/974
974 TÖRTÉNETI IRODALOM személyiségének, magánéletének, a filozófia, a művészetek és irodalom iránti érdeklődésének öszszefogott felvázolása (20-35. old.) az első, bevezető fejezet témája. Kaunitz, hangsúlyozza Szabó e fejezetben E Walter egy tanulmányának ellentmondva, mindig a belpolitika, a Habsburg Monarchia politikai, társadalmi és kulturális viszonyainak reformját tartotta elsődlegesnek. Ennek megfelelően a szerző Kaunitz diplomáciai szerepével csak érintőlegesen foglalkozik, de tudatosan kizárta munkájából Kaunitz Lombardia és osztrák Németalföld igazgatásában betöltött vezető szerepének vizsgálatát is (XIV old.). A bécsi központi kormányzat működése és a Habsburg örökös tartományok belviszonyain változtatni kívánó reformpolitika alakulása áll Szabó könyvének középpontjában. Az ezt tematikusan feltáró hat nagy fejezet és mellettük az utolsó, Magyarországgal foglalkozó fejezet tartalmának akár csak vázlatos ismertetése is meghaladná azonban e recenzió terjedelmi korlátait, így csak a témaköröket sorolhatom föl: a 2. fejezet Kaunitz fő működési közegének, az Államkancellária (Staatskanzlei) és az Államtanács (Staatsrat) szervezetével és személyi összetételével foglalkozik; a 3. fejezet a központi kormányzat intézményeinek Haugwitz és Kaunitz irányításával, majd pedig a társuralkodó II. József hatására végrehajtott reformját tárgyalja; a 4. fejezet a pénzügyek és a gazdaság reformjának problémáit, az 5. pedig a társadalom átalakítására, azon belül is elsősorban a parasztság helyzetének javítására irányuló törekvéseket mutatja be; a 6. fejezet az egyház és az állam viszonyával, a jozefinizmus és a vallási türelem kérdéskörével, míg a 7. fejezet a hadügyi reformokkal foglalkozik. A Magyarországgal foglalkozó 8. fejezet elsősorban Kaunitz nézeteit, elképzeléseit (az 1761-ben megfogalmazott 12 pontos programot) és a magyarországi ügyekre befolyást is gyakorló, a bécsi központi hivatalokban, illetve az udvari körökben mozgó személyek körét mutatja be. Szabó feltárja Kaunitz, illetve a központi kormányzat kísérleteit, hogy a felvilágosult abszolutizmus befolyását — főként megbízható és képzett személyi, hivatalnoki kör kialakításával, valamint a jobbágykérdés rendezésével — megnövelje Magyarországon és sorra veszi azokat a politikai módszereket és reformlépéseket, melyek alkalmasnak tűntek a magyar rendi-nemesi érdekérvényesítés korlátozására. Végül a 9. összefoglaló fejezetben Szabó a felvilágosult abszolutizmus fogalmát is megújítja, amennyiben nem egy-egy uralkodó szerepére, hanem a központi kormányzat döntési mechanizmusainak feltárására, a különböző érdekeket és elképzeléseket követő, illetve megvalósítani igyekvő személyek és csoportok szerepének vizsgálatára hívja fel a figyelmet. Szabó könyve hatalmas forrásanyagot feldolgozó, a szerteágazó problémaköröket éles logikával egybeszerkesztő kitűnő munka, mely nemcsak több kérdés újragondolására, hanem további kutatásra is ösztönöz. Történészeknek, a 18. századi Habsburg Monarchia iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány. Szántay Antal URZEDNICY WIELKIEGO KSIESTWA LITEWSKIEGO 14-18. W. (Urzednicy Dawnej Rzeczpospolitej XII-XVIII w.) Polska Akadémia Nauk, Warszawa, 1995. 324 o. A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉG HIVATALNOKAI A 14-18. SZ.-BAN. (X. kötet) Immár újabb kötete jelent meg a Lengyel Tudományos Akadémia A. Gasiorowski szerkesztette kiadványsorozatának, amelyben középkori és újkori lengyel állam tisztségviselőinek névsora, hivatalbetöltésüknek ideje kerül feldolgozásra. A sorozat (Urzednicy Dawnej Rzeczpospolitej XIIXVIII v.) nagy segítséget nyújt az egyes hivatalnokok azonosításához, nélkülözhetetlen segédeszköz a lengyel udvari és területi hivatalok betöltőinek ismeretéhez. A fennmaradt oklevelek alapján eddig is rekonstruálható volt ugyan egy-egy hivatal betöltőinek a névsora, azonban az egyes személyeket nehezen lehetett nyomon követni hivatali pályájuk során, hiszen az oklevélkiadás tartományi tagolódás szerint történt. A kiadványsorozat szerkesztésében több szempontot is figyelembe vettek. Külön kötetekbe kerültek az egyes lengyel tartományok tisztségviselői. Az olyan tartományok esetében, amelyek nagyobbak voltak, vagy több hivatalnok működött bennük, a kötet két részre bomlik, a 12-15. ill. a 16-18. századig tárgyalván az a személyeket.
