Századok – 1997

Kisebb cikkek - Buza János: Bethlen Gábor a debreceni tőzsérek pártfogója IV/955

KISEBB CIKKEK 957 receniekkel kötött üzlet előtt 1624-ben összesen 8 forintra rügott taxája, amiből 2 forintot a háza, 6-ot pedig kereskedése után fizetett. Az adókönyvek mit sem árulnak el arról, hogy jelentős tartozás nehezedett rá, s bár Debrecenben szívesen vették volna bebörtönöztetését, erre aligha kerülhetett sor. Tartozását nyilván rendezte a későbbiekben, s noha a kereskedelmi tevékenység után fizetett adója az 1630-as évek elején 4, illetve 2 forintra csökkent,22

nehezen hihető, hogy felhagyott volna a kalmárkodással. Éppen ellenkezőleg arra lehet következtetni, hogy jól sáfárkodott, háza mellé szántót és szőlőt is szerzett, mert 1633-1636 között gabonája — búzája, árpája és zabja — termett, illetve 10 akónál több bora után is fizetett. Felesége ugyancsak az „áros emberek" vagy a „kufárnék" közül került ki, 1634-ben a kettejük kereskedését terhelő adót 28 forintban állapították meg.2

3 Nagy Márton 1612-ben még házrészszel sem rendelkezett,2

4

1622-ben, a köztiszteletben álló és nagy vagyonú kereskedő, ,JPaxy" — azaz Paksi — János,25 egyik házában lakott s „a quaestura" címén 15 forintot fizetett,26

ugyanekkor szállásadójára 200 forintot vetettek ki kereskedelmi tevékenysége után.2

7

Nagy Márton persze nem volt teljesen vagyontalan, zabja és bora után együttesen 3 forint 20 dénár köztartozás terhelte, adójának szerkezete azonban egyértelműen a kereskedelmi tevékenységet domborítja ki. Amennyiben Nagy Márton azonos az 1634-ben már háztulajdonosként öszszeírt „Martinus Nagy, alias Szeöcz"-e 1, aki „ab artificio et quaestura" 4 forintot fizetett, akkor búza- és zabtermesztése, valamint 50 akós bortermése láttán28

arra következtethetünk, hogy több irányú gazdasági tevékenységén belül egyre inkább a mezőgazdasági lett a jelentősebb. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy idősödve fokozatosan visszavonult a jövedelmező, de egyben kockázatos kereskedelmi tevékenységtől, s részben a kézműipar, részben pedig a földművelés nyújtott számára megélhetést. A hipotetikus elemeket kikapcsolva bízvást állíthatjuk, hogy a kereskedőtársak egyike sem került az adósok börtönébe, annak ellenére nem, hogy a debreceni tőzsérek követelte talléröszszeg nyilvánvalóan meghaladta kettejük ingatlanainak együttes forgalmi értékét.29

Akkor, amikor a cívisváros főbírája és az oppidum tanácsa levelet írt Nagyszombatba, már csak néhány hónap volt hátra a jó pénz kibocsátásáig. A pénzrontás megszűnését követően még hosszú hónapok teltek el a monetáris zavarok okozta vihar elültéig, de előbb-utóbb sor került az adósságok rendezésére. így Demeter János és Nagy Márton szintén rendezhette tartozását, erre nemcsak az adókönyvekből következtethetünk, hanem onnan is, hogy a fennmaradt források szerint sem a nagyságos fejedelem, sem Debrecen magisztrátusa nem protestált többé Csikay Mihály és Tóth Mátyás ügyében a Pozsony megyei szabad királyi város elöljáróságánál. Nagyszombat marhakereskedelemben betöltött szerepe idővel csökkent, a tőzsérek közül egyre többen Győrön3

0

keresztül tereitették jószágaikat nyugat felé, de azért a ,^Mátyus földjén" áthaladó útról sem maradtak el végleg a tiszántúli göbölyök és tinók. Az igencsak töredékes 1632. évi szempci harmincadjegyzék31 szerint Balasy [Balási] Péter, Nagy Boldizsár, Nagy Lőrinc és Szilágyi Imre debreceni tőzsérek szarvasmarháit3

2

továbbították a nagyszombati és a pozsonyi kereskedők. Debrecenből származó panaszos irat persze később is keletkezett, Fekete István főbíró levele 1640 szeptemberében kelt abban a reményben, hogy Nagyszombatban „... Istenesen, keresztyé-