Századok – 1997
Közlemények - Fodor Pál: Együttműködés és válság a 15–17. századi oszmán–zsidó kapcsolatokban IV/895
914 FODOR PÁL „újbor-illeték" (hamr-i hadisz mukátaaszi) címen 15 akcse pótadót vet ki a nemmuszlim alattvalókra.7 1 Az adó megállapításának és lerovásának konkrét módjáról semmit sem tudunk, de annyi bizonyos, hogy behajtását, amely valamiképpen a termeléshez kapcsolódott, adóbérlet formájában szervezte meg. A fentiek alapján aligha okoz meglepetést, hogy a szóban forgó mukátaa bérlői többnyire a zsidók közül kerültek ki. Az „újbor-mukátaa" (a továbbiakban nevezzük így) bevezetése és az adóbehajtók tevékenysége azonban hatalmas feszültségeket keltett, és a szőlőművelésben hamarosan a válságjelei mutatkoztak. Alighogy elfoglalta a nagyvezíri posztot, Szinán pasa azonnal egy táborba gyűjtötte az elégedetlen parasztokat, timár-birtokosokat és más érintetteket, és feltételezésem szerint már 1589-ben keresztülvitte az adóbérlet felszámolását. Hogy az állam bevételei ne csökkenjenek, Szinán egyidejűleg 15 akcséval felemeltette a dzsizje-adó összegét.7 2 Ez a megoldás egyértelműen arra utal, hogy a nagyvezír nem kizárólag a „szegény adófizetőkön" kívánt könnyíteni (bár a jövedelemforrás elválasztása a termeléstől ezt a célt is szolgálta), hanem elsősorban a mukátaára telepedő bérlőket óhajtotta eltávolítani az oszmán pénzügyigazgatásból. Az utóbbiak persze nem hagyták magukat, és szószólóik révén szinte az első pillanattól kezdve győzködték a szultánt, hogy vonja vissza az intézkedéseket. Érveikről a tanácstalannak tűnő és ingadozó uralkodó tájékoztatta a nagyvezírt, aki válaszul 1590-ben alapos összefoglalót készített a „reform" indítékairól és bevezetésének körülményeiről. Mivel Szinán ebben az előteijesztésben az ügy minden lényeges részletére kitér, érdemes lesz hosszabban idéznünk belőle: „... boldogságos padisahom, ha ebben a mukátaában egy szemernyi megfontolásra érdemes dolog lett volna, már felséged ősei éltek volna vele,... vagy legalábbis ezt alkalmazták volna a rendkívüli adók (avariz) helyett. De tekintsünk el ettől, s lássuk, milyen hasznot hozott. A megbízás 500 jük (50 millió) akcsét irányzott elő; több, mint három év telt el, és mindössze 120 jüköt (12 millió akcsét) adtak át. A ráják pedig éppen csak túlélték, hogy minden kerületben (náhije) egy másvallású zsidó támadta és zaklatta őket számos szpáhi és janicsár [segítségével]. A zsarnokság és a zsidók által gyakorolt elnyomás miatt valamennyien felhagytak azzal, hogy tovább dolgozzanak szőlőikben. Ha felséged engedélyével nem szüntetem meg ezt, a ráják mind otthagyják szőlőiket, és az adóbérlet teljesen tönkremegy. Ezenkívül az összes timár-birtokos, csausz és más államférfi egyöntetűen panaszkodott rá és számtalanszor tette szóvá a szultáni tanácsban, a kádik pedig nyers hangú jelentéseket küldtek [róla]. Megtárgyaltuk a dolgot a szultáni nevelővel (hodzsa efendi), a kádiaszkerekkel, más előkelőkkel és notabilitásokkal, és Tkérésünkre] fetva adatott ki arról, hogy a nagyúri kincstárnak minden szempontból hasznosabb lesz, ha e [mukátaal helyett a szent törvény által előírt mértékben, a ráják és az alattvalók óhaja és beleegyezése szerint, a szent törvény követelményeinek megfelelően minden harács-fizetőre 15 akcséval többet vetünk ki; [a fetva] azt is kimondta, hogy aki ezt az újítást (ti. az újbor-mukátaát) sugallta, az az istenkáromlásnál és a tévelygésnél is nagyobb bűnt követett el, aki pedig a felszámolására törekszik, az jutalomban részesül. Mikor ezt a valóságnak megfelelőenjelentettük felséged kengyeléhez, olyan rendelet adatott ki, hogy szűnjön meg [ez az adóbérletet], mondván: 'nem engedélyezhetek a szent törvénnyel ellentétes
