Századok – 1997
Közlemények - Fodor Pál: Együttműködés és válság a 15–17. századi oszmán–zsidó kapcsolatokban IV/895
912 FODOR PÁL Végül is az ellen-frakcióban való részvétel, a lengyel béke akadályozása és a kémkedés elegendő vádnak bizonyult ahhoz, hogy a szultán fokozatosan kihátráljon védence mögül. Először egy időre kitiltotta a városból, majd Szinán unszolására 1591 július elején belegyezett a letartóztatásába, és elrendelte, hogy zárják az ún. Jenihiszár börtönbe. A vérszemet kapott nagyvezír ekkor már egy ideje nyíltan Dávid életére tört. Egyik ez idő tájt készített jelentésében egyenesen „nagy hitharcot" (gaza-i ekber) követelt ellene, ami vallási kötelezettségként tüntette volna fel Dávid megölését: „... e szent napokban méltóztassék nagy hitharcba bocsátkozni, és méltóztassék tüstént magas engedélyt adni ennek az átkozottnak a kivégzésére... Oly mértékben elárulta az iszlám vallást és a szultánátus becsületét,... hogy habozás nélkül, azonnal méltóztassék hozzájárulni a megbüntetéséhez. Legyen érte a felelősség az enyém, a túlvilági jutalom pedig a boldogságos padisahé."6 4 Murád szultán azonban nem volt hajlandó feláldozni bizalmasát. Egyébként is roppant kelletlenül lépett fel ellene, és úgy határozott: elég lesz, ha Rodoszra száműzi és ott őrizet alá helyezteti. Megparancsolta Szinánnak, hogy készíttessen elő egy gályát, majd egyik legjobb kapitányával a szigetre vitette kedvelt tanácsadóját. Még úton volt a hajó, amikor 1591 július közepén utasítást küldött a rodoszi bégnek, és meghagyta neki, hogy a várban tartsa fogva Dávidot, akit „bizonyos árulásai" miatt fognak odaszállítani.6 5 Szinán küzdelme Dávid Passzi ellen természetesen személyek közötti, a szultán kegyéért folytatott harcnak is tekinthető, az ennek során használt zsidóellenes retorika pedig a nagyvezír egyéni módszereként, ügyes taktikájaként is felfogható. Am valószínűleg nagyot tévednénk, ha csupán az oszmán vezető körökben szokásos hatalmi vetélkedést látnánk kettejük párviadalában. Ez már csak azért sem intézhető el ennyivel, mert feltűnően egybeesett azokkal a zsidóellenes lépésekkel, amelyekről az imént szóltunk. S ha tovább vizsgáljuk a kérdést, valóban azt találjuk, hogy Szinán nem egyszerűen csak Dávidot próbálta kitúrni a hatalomból, hanem azzal egyidejűleg megkísérelte kidönteni a zsidók gazdasági hatalmának egyik alappillérét: a bortermelésben, a borkereskedelemben és az annak adóztatásában élvezett kiváltságaikat is. Míg az iszlám a muszlimoknak megtiltotta a bor és más, pontosan meghatározott szeszes italok fogyasztását, addig a keresztényeknél és a zsidóknál elnézte ezt, hiszen az utóbbiak vallása ezen a téren nem írt elő korlátozásokat.6 6 Miután az oszmán állam a muszlimokat rendszerint a borral való kereskedéstől (különösen az italméréstől) is eltanácsolta, a termelés és a forgalmazás túlnyomó részét a keresztények és a zsidók tartották kezükben. Ok (elsősorban görögök és zsidók) látták el a rendkívül nagy piaccal rendelkező fővárost, ahol a tilalmak ellenére nemcsak a zimmik, hanem számos igazhitű (főleg az egykori keresztény foglyokból lett katonák) is a vevőkörükhöz tartoztak. A görög és a zsidó kereskedők a közeli Thrákiából, Nyugat-Anatóliából és mindenekelőtt az égei-tengeri szigetekről szerezték be a szőlőt, s maguk állították elő boraikat. Mint H. Dernschwamtól tudjuk, ez úgy történt, hogy a görög és a zsidó vállalkozók jó pénzért előre árendába vették a termést, majd szüret idején hordókkal felszerelkezve kivonultak a szigetekre, és maguk és embereik szedték le és sajtolták ki a szőlőt. A mustot vagy
