Századok – 1997
Tanulmányok - Kovács László: A 12. századi anonim denárok I/75
88 KOVÁCS LÁSZLÓ keltezik, hanem a sírleletek: a hajkarika, a csat és a gyűrű típusok. Ezek egyértelműen java 12. századiak, sőt kora 13. századiak. A két temető leleteit személyesen ismerem, pénzek nélkül is Halimba és Majs lezáródása utánra, de a tatáijárás előttre kelteztem és keltezem őket!" 35 A 11. század 40-50-es évtizedében való nyitásuk miatt már későinek számítható a teljesen feltárt, s ezért jól tanulmányozható pusztaszentlászló (Zala m.) — deáksűrűi és a tiszalúc (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) — sarkadpusztai, érmékben gazdag köznépi temető. Az előbbiben Salamon H14/15(2) és H17(2), valamint II. Béla H49(3) denára közötti volt az érmeállomány, míg az utóbbiban Aba Sámuel H7(l) és I. (Szent) László H22(3), H24(2), H25(3), H29(4) denárai között állt össze az érmeválaszték: Kovács László 1989-90, 71- 72 (24. jegyz.). 36 A székelyek keletebbre települése már a 12. század középső harmadában megkezdődhetett, „hiszen a 13. század eleji oklevelek korábbi szállásterületüket desertum-nak nevezik. Ami ez esetben nem lakatlan pusztaságot, hanem korábbi lakosaitól elhagyott földet jelent.": Bóna István 1991, 13 (30. jegyz.); uö. 1991a, 1531 (30. jegyz.). 37 Makkai László: Erdély a középkori magyar királyságban (896-1526). Erdély története. Főszerk.: Köpeczi Béla. I: A kezdetektől 1606-ig. Szerk.: Mócsy András - Makkai László. Budapest 19883 , 296-297. 38 Bóna István 1988, 227 (30. jegyz.); uő. 1991, 13-15 (30. jegyz.); uő. 1991a, 1531-1532 (30. jegyz.). 39 Bóna István 1991, 12-13 (30. jegyz.); uő. 1991a, 1530-1531 (30. jegyz.). 40 A romániai szakirodalomban szokásos, hogy az érmék típusmeghatározását nem adják meg. Ha mégis, akkor a Réthy László (CNH), de leginkább az Unger Emil féle érmehatározó (U) hagyományos besorolásait követik a 12. századi anonim dénárok esetében is, ezért a kibocsátókra való utalásaik fenntartással kezelendők. 41 Adrian Ioni{á szíves szóbeli közlését ezúton is megköszönöm; vö. Adrian Ioni{â: Quelques considérations sur la nécropole de Feldioara (dép. Bra§ov). In: International historical conference 900 years from Saint Ladislas death, Oradea 16th - 18th june 1995. Oradea 1995, 11-12. 42 Mariana Dumitrache: Cetatea säteascä din Dräu§eni, jud. Bra§ov, ansamblu de architecturá medievalä. Cercetäri arheologice 1973-1977 (La forteresse villageioise de Dräu§eni, dép. de Bra§ov, ensemble d'architecture médiévale. Recherches archéologiques). Cercetäri Arheologice in Bucure§ti 3 (1979) 174, 176, 178, 180, 181, 184; csak ugyanígy: Adriana Stoia: Les fouilles archéologiques en Roumanie (1973-74). Dacia 19 (1975) 284; Bucur Mitrea: Découvertes monétaires en Roumanie -1975 (XIX). Dacia 20 (1976) 291: Nr. 130; uő.: Découvertes monétaires en Roumanie - 1978 (XXII). Dacia 23 (1979) 375: 111; Ana-Maria Veiter 1988, 270: Nr. 12 (29. jegyz.). 43 Zoltán Székely: Sud-Estul Transilvaniei ín secolele VI-XIII. e.n. (Délkelet-Erdély a VI-XIII. században). Aluta 6-7 (1974-75) 67; Mariana Dumitrache: Archäologische und baugeschichtliche Forschungen in der Repser Gegend (Viscri - Deutschweisskirch). Forschungen zur Volks- und Landeskunde 21:2 (1978) 46; Ana-Maria Veiter 1988, 273: Nr. 31 (29. jegyz.); Bóna István 1991, 12 (30. jegyz.); uő. 1991a, 1531 (30. jegyz.). 44 Mivel a betelepítésre nem uralkodása legelején került sor, feltételezhető, hogy később már egyre inkább csak az ő kibocsátásai maradtak a pénzforgalomban! 45 Az anonim dénárok időrendje ismeretének hiányában a pénzes temetkezések temetőtérképre rajzolt helyzetéből nem olvasható le a temetkezések egymásutánisága, nem ismerhető fel a köznépi temetők sokszor megfigyelt, a szélei felé sugárirányban fiatalodó érmemellékletes síijaiból megmutatkozó rendszerének — vö. Kovács László 1989-90, 3-7. kép (24. jegyz.). -— léte vagy nemléte sem. A sajnos többségében meghatározhatatlanná vált érméket tartalmazó petőfalvi temetőnek ugyan a szélén kerültek elő a III. Béla verette H66a típusú dénárok, s a H191 és H127 jelzetű, többé-kevésbé hasonló korúnak sejthető példányok is (ezekről alább a szövegben!), de helyzetükből merészség lenne a fenti rendszer szerinti temetkezésekre gondolni (4. ábra). A lényegesen jobb arányban meghatározható érméket tartalmazó zabolai temetőben ugyanez a rendszer még kevésbé mutatkozott meg, ugyanis a későinek sejtett H66 és H127 típusok nemcsak a peremsávban, hanem beljebb is előkerültek. Jellegzetesebbnek mutatkozott viszont a hasonló forgalmi idejűnek tekintett H149 és H164 típusú dénárok (ezekről alább a szövegben!) temetőszéli helyzete (7. ábra). Az sem lehetetlen, hogy mindkét temető átlóvonalában egy-egy inkább pénzmellékletes sáv különült el, a petőfalviban EKDNY, a zabolaiban É-D irányban, ami arra utalna, hogy e temetőket a pénzmelléklet adásának időszaka előtt és után is használták volna. Tanulmányom lektora, Bóna István szerint túlságosan hamar feladtam a két térkép elemzését, mert rámutatott, hogy „a két temetőben szemmelláthatóan négy pénzcsoport különül el, s ezek nyilvánvalóan időrendi csoportok: AJ H66a-H112-H117a,
