Századok – 1997

Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809

TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 847 tulajdonosok vagy a szántóművelők között. A Sárospatakon vizsgálható két időpontban 1567 után, 1664 és 1686 körül összesen 21 személynek sikerült. A szegények általános helyzetére azonban az jellemző, hogy megkapaszkodni nem tudtak ezek a legszerencsésebbek vagy leginkább rátermettek sem: utódaikat a forrásokban követni nem lehet. Vagyongyűjtés vagy pénzre alapozott jelentős emelkedés csak sokkal magasabb anyagi színvonalról volt megvalósítható. Úgy, ahogyan például a Sakos família megszedte magát. Az első fennmaradt urbárium szerint az Alsóhóstátban élt Sakos János egy egésztelken, 1567-re már két Sakos családfő volt, Mihály az egésztelken, Pál pedig egy 1/4 méretűn. Ugyanez maradt a helyzet 1570-ben is, és mindkét Sakos kezén volt szőlő; Mihálynál több, Pálnál egészen kevés. Apa lehetett és fia. Aztán a Sakosok egy időre eltűntek szem elől, hogy a nagy 1672-i tűzvész után bukkanjanak újra fel. 1676-ra - nyilván az Alsóhóstát pusztulása miatt - vettek egy házat a Hécén, körülbelül a habánok telkeivel szemközt. Nem teljesítettek utána sem adót, sem szolgáltatást: I. Rákóczi Ferenc 300 forint fejében felmentette őket minden alól.16

1

Ezek szerint nemcsak a viszonylag jó helyen, iparosok közelében álló házra volt elég pénzük, de elég tekintélyes összeget tudtak fizetni a földesúrnak is. Ha megérte nekik, bizonyosak lehettek benne, hogy lesz újabb jövedelmük. Sakosék jövedelemforrását nem ismerjük. Sok, hozzájuk hasonlóan gazdagodó, valamilyen módon árukért pénzt szerző ember élt azonban a 16-17. századi Sárospatakon. A kispataki Czitor György például, aki pedig nem tartozott a legnagyobb szőlőmüvelők közé, 1579-ben Márton deákkal áruitatta borait Lengyelországban.16

2

Aztán hirtelen készpénzre lett szüksége: Pachaj Andrásnak adott zálogba egy szőlőt 28 forintért.16

3

Mások sokkal nagyobb arányokban kereskedtek, így Monor András és felesége 1586-ban 500 lengyel forintos üzletet bonyolított valakivel.16

4

Vásárhelj Tamás deákné 300 forintot adott kölcsön 1607-ben. Szegedi Lőrinc deák és felesége elképesztő összeget, 2200 forintot adott kölcsön egy házaspárnak 1619-ben.16

5

Szegedi Gergely 1629-ben 700 lengyel forinttal tartozott a kassai Korodi Istvánnak.16

6 Volt aztán sok birtokátruházás is. Egy részüket, talán azokat, amelyeknél rokonok tulajdonjogi vitáitól kellett tartani, bejegyezték a városi könyvekbe. Az árakat nem mindig tüntették fel, és az is előfordult, hogy a pénz mellett csizmát, szövetanyagot adtak szőlőkért vagy szántókért,16

7

de az esetek döntő többségében pénzen keltek el az ingatlanok. 1585 és 1587 között 8 ilyen ügyről volt bejegyzés, 1603 és 1605 között 5, 1620 és 1623 között 24 birtokátruházást foglaltak írásba. Más évekből nem lehet áttekintéseket készíteni, mert a városi könyveket nagyon következetlenül vezették. Megállapíthatatlan az is, hogy a 17. század folyamán az írásbeliség iránti igény fokozódott-e vagy a birtokátruházások száma nőtt. A patakiak kezén forgó készpénzről azonban ezek a bejegyzések bizonyosan tanúskodnak.16

8 A patakiak mellett vagy velük üzleteltek a lelkészek, a tanítók, az ügyvédek, sőt az urasági emberek is. Az uradalomtól származó jövedelmek egy része ily módon átáramlott a város gazdálkodásába. Ez volt a helyzet már a 16. század folyamán, amikor kiderül, hogy különböző egyházi embereknek, így Kopácsi 1st-