Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
824 PÉTER KATALIN István, a Rákócziak központi birtokigazgatásának egyik tisztviselője, Görgei Jób, pataki udvarmester, mellettük Verőczi Ferenc városi prédikátor és Medgyesi Pál, Lórántffy Zsuzsanna udvari papja, valamint az akkori, illetve az előző évi főbíró, Thoronyay Gáspár és Miskolczi Mihály.8 7 Azonos jellegű emberek csoportja szerepel tehát folyamatosan a belsővárosi összeírásokban. IV. A TELKI ÁLLOMÁNYON KÍVÜLI GAZDÁLKODÁS 1. A szőlők és a szántók A földesúri jogokat az egyének felett leginkább talán az korlátozta, hogy a patakiak főként az urasági beleszólástól legkevésbé függő földeken, vagyis az eredetileg saját telepítésű szőlőkben és a valamikori irtásokból lett, a telekhez nem tartozó szántókon gazdálkodtak. Ezekből a tulajdonosok dézsmát, vagyis terményjáradékot adtak, de a földesurak az adó behajtásán, esetleg elengedésén túl semmilyen jogokat nem gyakorolhattak felettük. Csak a tulajdonosok magvaszakadtéval kerültek az urak rendelkezése alá. Míg a jobbágyok vagy bármilyen társadalmi állású tulajdonosok kezén voltak, szabadon lehetett eladni vagy elzálogosítani mind a szőlőket, mind a telekhez nem tartozó szántókat. E jogosultságok eredetére, vagyis arra a tényre, hogy a szőlők és az ilyen státusú szántók urasági földön, de a valamikor volt első tulajdonosok saját munkájával váltak termővé, a 16. századi Sárospatakon az uradalmi íratok már nem utalnak. A különböző, rendszerint átruházást rögzítő források egyszerűen „szőlők"ről és ,,szántók"-ról, „szántóföldek"-ről szólnak. így rögzíti például a városi könyv 1582-ben, hogy Baló János és Baló Simon vagyonjogi vitája többek között egy „hátulsó ház mind szántóföldével"-ként meghatározott együttesről folyt.8 8 Vagy ugyanennek a Baló Jánosnak 1590-ben Gabriel deáknál volt „egy szőlője lekötve zálogban".89 Özvegy Kádas Mihályné pedig 1596-ban - mint földvagyoni harmadrészéről - 1 szőlőről, valamint 5 vásárolt, 1 nála zálogban lévő és 4 örökölt szántóföldről végrendelkezett.9 0 Eredeti jellegüket a szőlők, illetve a telki állományon kívüli szántók csak annyiban őrizték meg, amennyiben „darab"-okban tartották számon őket, vagyis a valamikor egyszerre termővé tett méretek a tulajdonosok generációin keresztül azonosak maradtak. így volt például Szigiarto István hagyatékában a halastóra járó üt mellett két helyen is 2-2 szántóföld egymás mellett, a Hosszúhegy felé vezető út mellett pedig 2 egész és 1 fél szántó ugyancsak egymás mellett.9 1 Vagy ezért tehetett 2 egymás melletti szántóról az alsónyomáson egyszerre örökvallást valaki. A szőlőknél ugyanez volt a helyzet. Bizonyos Kovácsné például eladott egy szőlőt; a városi könyv bejegyzéséből kiderült, hogy a szomszédos szőlők mindkét oldalon ugyancsak az övéi voltaic. 92 Egy Újhelyen lakó György deák szőleje a nyugati és az északi oldalon is Safrankó Lászlóné l-l szőlejével volt szomszédos.9 3 Egy adománylevél szerint Csoba Zsigmondnak a Kacsádon volt egymás mellett 2 szőleje.9 4 A szántók és a szőlők a tulajdon gyakorlása szempontjából tehát azonos státusúak voltak, de a sárospatakiak gazdálkodásában - a természeti adottságoknak megfelelően - a kétféle, viszonylag szabad tulajdonú földfajta közül messze a szőlő vezetett. Az első és egyben utolsó teljes áttekintést nyújtó adatsorok 1567-
