Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai (Ism.: Szabó Péter) III/802

802 TÖRTÉNETI IRODALOM A problémát tehát tovább lehet gondolni. Mindenesetre örvendetes a könyvnek ez az új kiadása, hiszen nemcsak a kárpátaljai, hanem a hazai magyar közönségnek is hasznos tudnivalókat nyújt. Kár, hogy Bonkáló müveinek bibliográfiája műfajok szerint és azokon belül betűrendben került közlésre, mert így éppen a szerző fejlődése nem látszik világosan. Néhány színes illusztráció jól egészíti ki az amúgy is tipográfiailag jól sikerült kötetet. Niederhauser Emil Dunainé Bognár Júlia - Kanyó Ferenc A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ SZEGEDI HŐSEI ÉS ÁLDOZATAI Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 1996. 512 o. A politikai változások nyomán a 80-as évek végén újraéledő második világháborús magyar veszteségkutatás történetében figyelemreméltó kezdeti lépésnek tűnt a sajtóban, s egyéb tömegtájékoztatási eszközben 1989-ben napvilágot látott híradás, miszerint a „Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és más tudományos szerv, egyesület együttműködésével az 1990-es évtized közepén megjelenteti Magyarország 20. századi háborús áldozatainak névjegyzékét..." Már e tájékoztatást követő első napokban tömeges levelezés kezdődött el, számtalan kéréssel, jószándékú bejelentéssel, önkéntes munkavállalási igénnyel fordultak a gyűjtőmunka koordináló szerveként feltüntetett Hadtörténeti Intézet és Múzeum irányába. A tájékoztatás Magyarország huszadik századi összháborús áldozatainak számbavételét jelezte, de csupán a második világháborús időszakra vonatkozólag történtek érdemi előkészületek, s kezdődött el a helyi szervezetek, intézmények által segített gyűjtés is. Sajnos ezen vállalkozás, melyben az ország szinte valamennyi táján elvégzett gyűjtés eredménye összegződik, hozzávetőlegesen 100 ezres nagyságrendű adatállományával egyelőre csak egy kis részét tartja nyilván Magyarország több mint 900 ezres második világháborús emberveszteségének. A második világháborús hősi halottainknak és áldozatainknak emlékművek felállításához kapcsolódó számvetése, illetve a „nagy világégés" során elvesztett honfitársaink neveinek önálló emlékkötetekben való közzététele azonban vidéken továbbra sem szűnt meg. A nagyközönségnek 1996. május 22-én bemutatott „A második világháború szegedi hősei és áldozatai" című kötet a szintén Csongrád megyei hódmezővásárhelyi és mindszenti kötetek, a Somogy megye egészére vonatkozó összeállítás, s az 1991-ben Dombóvárott és Gyöngyösön megjelent kiadványok mellett már a hatodik nagyobb szabású vidéki vállalkozás. Szinte valamennyi nemcsak az adott helység, régió második világháborús hősi halottait s áldozatait kívánja a teljesség igényével számbavenni, hanem a nevek, számok mellett több olyan forrást, történeti értékű dokumentumot, leírást, fotókat is közzétesz, melyek segítségével szemléletesen tárul elénk a puszta számok mögötti emberi tragédiák sokasága. A szegedi emlékkötet három fő részre tagozódik. Elsőként egy hadtörténeti feldolgozás olvasható benne a szegedi, illetve egykoron javarészt szegedi illetőségű honvédekből és munkaszolgálatosokból feltöltött kisebb-nagyobb alakulatok második világháború alatti történetéről. A fennmaradt csekély korabeli hadiokmány ellenére - visszaemlékezők elmondásai, írásai, s egyéb személyes jellegű dokumentumok alapján — viszonylag részletes, bár itt-ott kiegészítésre és pontosításra szoruló leírások születtek a 153. kerékpáros utászszázad 1940. és 1944. közötti bevetéseitől Horthy Miklós háziezredének, a 9. gyalogezrednek 1944. őszi, Kárpátokban vívott súlyos ütközeteiig. A tanulmányt a Szegedért folytatott 1944. őszi harcokat, illetve a város háborús viszonyait, hadigazdaságát bemutató fejezetek teszik teljesebbé. A kötet fő része a 4728 szegedi hősi halott és áldozat nevét tartalmazó adattár. E szomorú névsor nem teszi ki a város 1940. és 1945. közötti összes hősi halottainak és áldozatainak számadatát, a teljes emberveszteség hozzávetőlegesen 85-90%-át sikerült regisztrálni. Az adattár nem csupán a benne szereplő személyek azonosítási adatait tartalmazza, ahol arra — a fellelt dokumentumok alapján — lehetőség nyílott, az illető rövid életútját, katonai pályafutását, halálának körülményeit is ismertették a szerzők. Akad olyan egykori szegedi honvéd, kinek neve után csupán az alábbi szerepel: „Ismeretlen hadműveleti területen halt meg", de akad olyan is — például Szekfű Gyula történész, politikus unokaöccse — akiről elég sok, életútjával, hősi halálával kapcsolatos adatot sikerült rögzíteni. Az Auschwitzban, Mauthausenben, Theresienstadtban, s egyéb lágerekben, gyűjtőtáborokban elpusztított 2214 főnyi szegedi zsidóságot nem számítva alig több mint 400