Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
644 SZALAI MIKLÓS Andrássy egy, a nemzeti kaszinóban tett nyilatkozatára hivatkozva azt állították, hogy Bánffy már Khuennel való versengése idején fölöslegesnek tartotta a fúziót, tekintve, hogy számítani vélt a függetlenségi pártból is vagy harminc képviselő biztos támogatására, Andrássy sietett helyreigazítani őket, mondván: nyilatkozata kizárólag az egyházpolitikára vonatkozott, és Bánffy semmilyen egyéb vonatkozásban nem kívánt a függetlenségi pártra támaszkodni.6 0 Ebben a vitában, amelynek csúcspontját egyébként Tisza István és Apponyi a katonai kérdésről tartott nagy beszédei képezték, Andrássy még egyszer felszólalt, ezúttal az ellen, hogy Ábrányi Kornél nemzetipárti képviselő az idősebb Andrássy 1889-es, a véderővitában elmondott beszédét olyan módon igyekezett feltüntetni, mintha abban Andrássy apja Apponyiéknak a közös hadsereg magyar részének megmagyarosítására irányuló programját helyeselte volna. Valójában, fejtegette Andrássy, későbbi, a kiegyezésről írott könyvével teljesen megegyező érveléssel, igaz ugyan, hogy az idősebb Andrássy is a hadsereg magyar nemzeti jellege mellett foglalt állást, azonban ezzel nem került ellentétbe a Szabadelvű Párt és különösen Tisza István jelenlegi álláspontjával. A hadsereg nemzeti jellege ugyanis a Szabadelvű Pártnak is szívügye, csakhogy a Szabadelvű Párt nem az Apponyi által követelt intézményi reformokat (mindenekelőtt a magyar tisztképzés megvalósítását), hanem a magyar elemnek és a magyar szellemiségnek a hadseregben való térhódítását tartja e cél elérése legmegfelelőbb eszközének. Ebben pedig álláspontja azonos az idősebb Andrássyval, aki maga sem csatlakozott sem Apponyihoz, sem a véderőtörvény 25. §-a, a német nyelv tanulása elleni agitációhoz, és tagadta, hogy a közös hadsereg elnemzetietlenítő intézmény lenne. Apponyival ellentétben, aki szerint a magyar fiatalság a germanizációtól való félelmében nem vállal szolgálatot a közös hadsereg tisztikarában, és ezen csak a magyar tisztképzés megvalósítása segíthet, az idősebb Andrássy egyenesen biztatta a magyar ifjúságot a közös hadseregben való tiszti szolgálatra, hogy így az minél előbb megmagyarosodjék, és ellenezte, hogy ettől a fiatal tiszteket nacionalista agitációval elriasszák. Beszédét azzal folytatta, hogy a magyar nemzeti szellem térhódításának akadályát képező, az 1867 előtti egységes monarchia eszméjén csüggő tisztek a hadseregben már kihalóban vannak, és ha még nem haltak ki, annak az oka a magyar nacionalista propaganda Ausztriában kiváltott hatása.6 1 Az ellenzéki szónokok nem mulasztottak el reflektálni Andrássy beszédére. Míg a nemzeti párti Horánszky Nándor csak azt állította, hogy az idősebb Andrássy, ha még élne, azóta bizonyára belátta volna, hogy a közös hadsereg megmagyarosítására csakis az Apponyi-féle program vezethet, Beöthy Ákos pedig rokonszenvesnek tartotta Andrássy beszédét a magyar nemzeti célok elfogadása miatt, de fenntartotta, hogy legalább a magyar katonai nevelést mindenképpen meg kéne valósítani, addig a függetlenségi Sima Ferenc ezúttal is megtette az obligát öszszehasonlítást a „nagy" apa, és a Jelentéktelen" fiú között, aki még miniszteri posztját is csak egy fél évig tudta megtartani. A Bánffy-kormány és Andrássyék egyelőre még szolidáris viszonyát mutatta az is, hogy Andrássy, feltehetően nagybátyja közvetítését felhasználva, ezúttal is igyekezett a kormány segítségére lenni a még megmaradt egyházpolitikai törvényeknek a főrendiház ellenállásával szembeni keresztülvitelében. Az egyházpoli-
