Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 637 sen a Függetlenségi Párt is nagy érdeklődést mutatott a mandátum sorsa iránt. A sors iróniája folytán Andrássy ellenfele megint Eötvös Károly volt, akinél jobb jelöltet aligha találhatott volna a Függetlenségi Párt, hiszen a tiszaeszlári vérvádpör idején a vádlottak védőjeként tanúsított magatartásával az egész hazai zsidóság megbecsülését vívta ki. A katolikus klérus sok helyen nyilatkozatot várt a képviselőjelöltektől, hogy támogatni fogják az (a vegyesházasságból született gyermekek vallását a katolikus egyház szempontjaival ellentétesen szabályozó, és a Szapáry-kormány által következetesen érvényesíteni kívánt) 1868-as Eötvös-féle rendelet megváltoztatását. Ezt a gyakorlatot átvette a zsidóság is, és a zsidó hitközségek, illetve társadalmi szervezetek is csak olyan képviselőket támogattak, akik viszont az ellenkező irányban, a liberális reformok, a zsidó vallás recepciója, és a polgári házasság mellett kötelezték el magukat. Andrássy nem habozott ilyen nyilatkozatot tenni. 1892.1. 17-én elmondott programbeszédében28 a nemzeti párt és a függetlenségi párt bírálata, és az obstrukciónak útját szegő rendszabályok (házszabályreform) ígérete, valamint a közigazgatási reformmal kapcsolatos, a parlamentben már elmondott nézeteinek ismertetése mellett nyilatkozott valláspolitikai nézeteiről is. A hagyományos magyar türelmesség, és a felekezetfolötti nemzeti összetartozás emlegetése után kifejtette, hogy az államot meg kell óvni a vallási beavatkozásoktól, és ígéretet tett rá, hogy atyja, valamint Széchenyi István örökségének megfelelően támogatni fogja a Házban a zsidóság teljes egyenjogúsítását. Méltatta a hazai zsidóságnak a közéletben betöltött szerepét. Eötvös betegsége miatt lemondott végül is a jelölésről, a szintén felkért Apponyi ugyancsak elzárkózott, és ezért Andrássy végül is komoly ellenjelölt nélkül maradt. Az állami élet több reprezentatív személyisége, Wekerle, Berzeviczy Albert és Beniczky főispán is elmentek, hogy tüntetően leszavazzanak Andrássyra.2 9 Ilyen körülmények között a szavazás során a mégis fellépett két ellenjelölt visszalépett, és a választás végül egyhangú volt. Komoly sikernek kell ezt tartanunk, mert az 1892-es választásokon a Szabadelvű Párt többsége jelentősen lecsökkent, a párt több fontos személyisége (Falk Miksa, Csernátony Lajos és Tisza István) megbukott, és csak később, különböző időközi választásokon került vissza a Parlamentbe. Az új parlament működése azonban komoly kudarccal kezdődött Andrássy számára. A választásokon megerősödött ellenzék, elsősorban Apponyi, komoly harcra készült a kormány, és a dualizmus ellen. Ennek jelei megmutatkoztak már az országgyűlést megnyitó királyi trónbeszédre adandó válaszfelirat vitájában is. Andrássy elhatározta, hogy nagy polemikus beszédben mutat rá Apponyi és pártja katonai programjának kivihetetlen és veszedelmes voltára. A beszéd elején rámutatott arra, hogy az Apponyi elleni támadást az indokolja, hogy míg a függetlenségi párt koncepciója ellen a nemzet már sokszor döntött, addig Apponyi programja újnak és reálisabbnak látszik, ezért nagyobb veszélyt jelent a dualizmusra. Amikor azonban Apponyi nevéhez ért, hirtelen rosszul lett, le kellett ülnie, és arra kérte a Házat, hogy beszédét máskor mondhassa el.3 0 A pillanatnyi „rövidzárlatot" később Andrássy azzal magyarázta, hogy megint szórói-szóra betanulta a beszédet, majd idegesen két napon át várta, hogy rákerüljön a szólás sora. De szerepe lehetett ebben egy nappal azelőtti incidensnek is, amikor Andrássynak egy, a házszabály, illetve az elnöki tekintély értelmezése körüli pillanatnyi konfliktus során
