Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
598 DIÓSZEGI ISTVÁN november 21-én visszatért Berlinbe25 6 és első alkalommal beszélt Károlyival, hasonlóképp nem fékezte az orosz kancellár elleni indulatait. Elmondta, hogy a Werder által küldött üzenetet Gorcsakov intrikájának tartja, amit az orosz kancellár azzal a céllal kezdeményezett, hogy egyenetlenséget szítson Németország és a Monarchia között, és azt a féligazságot is, hogy Gorcsakov levelét csak általánosságokat hangoztatva válaszolta meg. (Hogy október 23-án érdemben is felelt,257 nem említette.) A konkrét helyzetre fordítva a szót, feltehetően már Andrássy november 24-i üzenetének ismeretében viszont azt hangsúlyozta, hogy Oroszországnak nincsenek támadó szándékai a Monarchia ellen, és a galíciai határon történő orosz csapatösszevonásokat müncheni sörházi pletykának nevezte.2i) 8 Andrássy kérésének teljesítése szempontjából ez semmiképpen nem volt kedvező előrejelzés. Károlyi, aki a vele folytatott levelezés tanúsága szerint nem tudott főnöke kezdeményezéséről, helytállóan jegyezte meg, hogy Bismarcktól a Münch bárónak mondottaknál többet várni most sem lehet. Bismarck december elején a nyilvánosság előtt is beszélt Németországnak a keleti válsággal kapcsolatos politikájáról: december elsején a parlamenti képviselők számára adott ebéden, december ötödikén pedig a német birodalmi gyűlésben. Az előbbi helyen kötetlenül, a másodikon kissé feszesebben. Mindkét alkalommal a diplomáciai iratokból jólismert gondolatokat foglalta össze, így a beszédek a kutató számára nem sok újat nyújtanak. Eltérő hangsúlyaik miatt érdemesek mégis a figyelemre. A parlamenti képviselők számára adott ebéden a keleti válság három stádiumáról: az orosz-török háborúról, Anglia beavatkozásáról, és az Oroszország és a Monarchia közötti háborúról beszélt, és ez utóbbira azt mondta, hogy Németország nem tűrhetné el, hogy a Monarchia halálos sebet kapjon.259 A Reichstagban viszont azt hangsúlyozta, hogy továbbra is fenn akarja tartani a száz éves múltra visszatekintő, kipróbált német-orosz barátságot, és hogy Németország egyik barátja kedvéért sem emel kezet másik barátjára. Mindezt még hangsúlyosabbá tette azzal az azóta is sokat idézett kijelentésével, hogy a keleti válság nem éri meg, hogy miatta akár egy pomerániai gránátos egészséges csontját is feláldozzák.26 0 Károlyi, aki hajlott arra, hogy Bismarck fehér asztal mellett elmondott beszédét Ausztria melletti kiállásként értelmezze, azért kellő higgadtsággal jegyezte meg, hogy a két megnyilatkozás együttesen fejezi ki a kancellár külpolitikáját.26 1 A parlamenti ebéden elmondott beszédnek különben sem volt autentikus szövege, és ahányan hallották, annyiféleképpen értelmezték, és később maga Bismarck is hol így, hol úgy interpretálta saját szavait.26 2 Bécsben mindenesetre vegyes érzésekkel fogadták ennek a beszédnek a sajtóban megjelent változatát, és nehezményezték, hogy a Monarchia ilyen megszégyenítő, sőt lealázó módon részesült védelemben.26 3 Andrássy viszont Károlyi útján azt üzente Berlinbe, hogy a sajtó egy részének hangja nem fejezi ki a kormány véleményét, és ő maga teljesen elégedett Bismarck nyilatkozataival.26 4 Bismarck december 12-én Károlyival beszélgetve a „halálos sebesülésről" az asztali beszéd alkalmával mondottakat elerőtlenítette azzal, hogy ő azt a Monarchiára és Oroszországra egyaránt értette. Hozzátette ugyan, hogy ez a veszély Oroszországot, az aligha legyőzhető defenzív nagyhatalmat kevésbé fenyegeti,265 de hát ez bizony így sem volt úgy értelmezhető, mint a Monarchia melletti egyol-
