Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
596 DIÓSZEGI ISTVÁN lelkesedést mutatott Bosznia-Hercegovina megszerzése iránt, igazán nem volt oka arra, hogy örüljön az orosz-török háborúnak. Az uralkodóhoz hasonlóan ő is tartott attól, hogy az orosz kormány a háború során nem lesz majd ura saját akaratának,24 2 arra viszont, hogy idejekorán szembeszálljon a nemkívánatos fejleményekkel, vagyis hogy háborúval állja útját az orosz aspirációknak, a Monarchiát nem tartotta sem elég erősnek, sem eléggé felkészültnek.24 3 Éppen ezért, amint azt több alkalommal megfogalmazta, azt tartotta volna leginkább kívánatosnak, ha a balkáni fejleményeket kívülről nem befolyásolják, és a hatalmak bevárják a török birodalom nem is a távoli jövőben bekövetkező spontán összeomlását.24 4 Az oroszok azonban más véleményen voltak, és a közös külügyminiszter mégsem bízhatott a csodákban, ahogy ezt a hadsereg főfelügyelője tette. Valahogy mégiscsak elejét kellett vennie a kedvezőtlen fejleményeknek. Az egyik eszköz erre az volt, hogy szerződéses biztosítékokat szerezzen Oroszországtól. A november elején meginduló és egészen március közepéig elhúzódó tárgyalások részleteire nem szándékozunk kitérni, arról a történeti irodalom bőséges információkkal szolgál,24 5 csupán a prevenció szempontjából fontos mozzanatokat kívánjuk kiemelni. Gorcsakov eleinte maga akarta diktálni a feltételeket, de igaza volt Ferenc Józsefnek akkor, amikor a november 13-i tanácskozáson azt mondta, hogy Oroszország minden bizonnyal engedékeny lesz majd a Monarchiával szemben. Nem is lehetett ez másképp, miután Bismarck, az orosz kancellár reményei ellenére nem szándékozott sakkban tartani a Monarchiát, és a sok ígérgetés ellenére végül Anglia sem nyújtott elfogadható alternatívát. így Andrássynak sikerült megkapnia Gorcsakov hozzájárulását ahhoz, hogy a Monarchia Bosznia mellett Hercegovinát is bekebelezze. A két tartomány várható megszerzését megfelelő kompenzációnak vélték Bécsben arra, hogy a balkáni orosz befolyás megnövekedését ellensúlyozzák. Orosz részről ahhoz is hozzájárultak, hogy nem terjesztik ki a hadműveleteket Szerbiára és Montenegróra, ami bécsi értelmezés szerint kiküszöbölte azt a veszedelmesnek vélt lehetőséget, hogy a Törökország elleni háború szláv karaktert öltsön magára. Hasonló értelme volt annak a cikkelynek, amely megtiltotta a nagy délszláv állam létrehozását.24 6 Ilyenformán Oroszországnak elég magas árat kellett fizetnie a kilátásba helyezett osztrák-magyar semlegességért. A katonai konvenció aláírása után, 1877 január végén Gorcsakov rezignáltán jegyezte meg, hogy ha a szerződés nyilvánosságra jutna, szemrehányásokkal kellene számolnia amiatt, hogy túlságosan engedékeny volt a Monarchiával szemben.24 7 A budapesti szerződés kétségkívül a Monarchiának biztosított nagyobb előnyöket, de nem garantálta, hogy Oroszország be is tartsa vállalt kötelezettségeit. Hogy Oroszország szerződésszegést követhet el, a november 13-i tanácskozás jegyzőkönyvének tanúsága szerint, számoltak a Monarchiában, de ezt a lehetőséget arra az esetre redukálták, ha a cári kormány nem lenne ura saját akaratának. Valójában az orosz kormány minden szláv'forradalmi nyomás nélkül, tisztára csak hatalmi politikai megfontolásokból is elállhatott, mint ahogy 1878 márciusában el is állt a szerződéstől, a bécsi kalkuláció így nem volt mentes az egyoldalúságtól. De bármi is idézhette elő a szerződésszegést, mindenképpen szükségesnek találták, hogy a Monarchia pozícióját a feltételezett kedvezőtlen fordulat esetére megerősítsék. Albrecht főherceg ezt az Olaszország elleni háborúval vélte elérhetőnek,
