Századok – 1997
Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3
ISTVÁN ÉS GIZELLA MISERUHÁJA , 5 amely eredetileg Imre koronázására készült volna. Egy ilyen elképzelést azonban semmivel sem lehet igazolni1 4 . Tanulmányomban összefoglalom a palást ikonográfiái programjával, a felirataival, keletkezésével és a tervező származásával (egyházi és művészeti műveltségével) kapcsolatos véleményemet. A feliratok paleográfiailag helyes, betű- és formahű olvasatát eddig nem vizsgálták. A betűket Nagy Katalin és Sipos Enikő 1:1 méretben készített, pontos rajza alapján az eredetin ellenőriztem. A feliratok néhány esetben eltérnek a korábban közöltektől: a próféta- és a vértanúsorban lényegesen. Végül létrejöttének körülményeit vizsgálom. A technika (hímzéstechnika, alaptextil eredete, szövetvizsgálat, hímzőf mái) és a szerkesztés kérdéseivel, amit E. Nagy Katalin15 és Sipos Enikő16 elvégzett, valamint az átalakítással és későbbi történetével nem foglalkozom. A ruhadarab a felirata szerint casulának készült. Szabása megfelel a 9-11. századi miseruháknak1 7 : zárt, kúppalást alakú volt, harang alakban fedte a miséző papot. Vállkiképzése nem volt. Hazakerülése után nyílt mód a szövetfajta, az alaptextil, a hímzéstechnika, a hímző fonalak meghatározására, majd a szabásminta és a szerkesztés megállapítása1 8 . A miseruha szabásánál és a hímzések szerkezetének meghatározásánál a Magyarországon is használt 10 lábból álló karoling-bajor ölön (310 cm) alapuló modulrendszert vettek alapul, és négyzetes, valamint köríves idomokból szerkesztették1 9 . A palást átmérője 310 cm, sugara 155 cm2 0 . Eredeti, kúppalást alakú miseruha-állapotában tehát 155 cm hosszú volt és a levágott szegély együttesen jelentették a hosszát. A palást alapszövete két színű, rozettás, végtelen mustrás keleti selyem, mint a korabeli miseruhák nagy része. Mindössze ennyi, ami a bizánci kultúrához kapcsolja a miseruhát, mert sem a kompozíció egészében, sem részleteiben közvetett vagy közvetlen bizánci hatás nem mutatható ki2 1 . A szegély — amit később levágtak2 2 — egyszínű vörös lehetett. A hímzés a korban szokásos Anlegetechnik egyik változatával készült. Az azonos alaptextil, az egységes hímzéstechnika, az azonos színű hímző- és leöltőfonalak és az egységes technikával készített aranyfonál, valamint az összeállítás és a minta szerkesztése kizár minden olyan spekulációt, amelyekből a dedikációs felirat másodlagosságára vagy a ruhadarab a fentebb vázolt történetétől eltérő alakulására23 következtetni lehetne. A miseruhát feltehetőleg a 12. században alakították át koronázási palásttá. Olyan módon, hogy a mellrészen kivágtak belőle egy keskeny szeletet, és nyitottan hagyták. Egyszerű felvágással nem alakíthatták át, mert a mellrészt díszítő keresztet félbevágták volna. Ez időben vagy később a miseruha legalsó sorát alkotó kis medaillonarckép sort tartalmazó sávot is eltávolították. Nem lehetetlen, hogy ennek a sávnak egy darabja megmaradt a palást mellrészének kapcsoló szalagjaként. Ezt a sávot medaillonokban mellképek (szentek képei) díszítik. A miseruha gallérját is minden bizonnyal egyházi paramentumból alakították ki, feltehetőleg akkor, amikor a casulából palástot készítettek2 4 . A ruhadarab sorsa tehát fordítva alakult, mint általában az uralkodói ruhákkal történni szokott. Szokásosan a királyi ruhadarabokat ajándékozták vagy alakították át miseruhává. Az 1708-as pannonhalmi leltár szerint két fehérszínű casulát őriztek, amelyeket hagyomány szerint Szent István palástjából alakítottak át. A bencés
