Századok – 1997

Figyelő - Richly Gábor: Zsdanov másik arca. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Finnországban II/489

A SZÖVETSÉGES ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG FINNORSZÁGBAN 497 regtől, Sztálin a háború végén mindenekelőtt Berlin elfoglalására törekedett, a sikeres kiugrással Finnország elkerülte a megszállást és megőrizte politikai berendezkedését, így a SZU nem tudott közvetlenül beavatkozni a finnországi fejlődésbe, a nyugati szövetségesek Finnországot nem hagyták teljesen magára, a finn háborús jóvátételek kezdetben „létfontosságúak" voltak a SZU számára, ezért a gazdasági élet működőképessége, a társadalmi egyensúly fenntartása Moszkvának is érdeke, az európai népi demokratikus fordulatok idején Finnország nemzetközi és belpolitikai helyzete már viszonylag szilárd volt. Mindezek mellett Nevakivi különleges szerencsének tartja, hogy a SZEB élén éppen Andrej Zsdanov érkezett Finnországba. Véleménye szerint Zsdanov átmenetileg meggyengült moszkvai pozícióival magyarázható, hogy a finn kormánnyal lehetőség szerint kerülni akarta a konfliktusokat, nem kívánta végrehajtani politikai ellenfeleinek (Malenkov és Berija) Finnországra vonatkozó „kemény vonalas" elképzeléseit, és bizottsága tevékenységét védelmezve helyzetjelentéseiben a finnországi fejlődést kielégítőnek, az uralmon levő politikai erőket megfelelőnek festette. A SZU vezetésében dúló hatalmi harc a SZEB-elnök egyre sűrűsödő, majd véglegesülő moszkvai tartózkodásai révén is kedvezett Finnországnak. Persze ilyen részben pszichológiai tényezőket mérlegelve talán azt a kérdést is fel lehetne vetni, hogy vajon a SZEB finnországi pozícióját szilárdnak érezhette-e Zsdanov, illetve Sztálin. Ismert, hogy a katonai erőt különösen nagyra tartó „Generalissimus" többször nyilatkozott csodálattal a finnek háborús teljesítményéről, valamint hogy a finn kommunisták Moszkva és a SZEB számára készített elemzései messze túlértékelték a jobboldali erők lehetőségeit, támogatottságát és aktivitását. Az erőszakos baloldali fordulat esetére elrejtett több tízezer fegyver felfedezése, a SZEB tevékenységét és kódolt üzeneteit figyelemmel kísérő finn katonai hírszerzési részleg leleplezése, Leino és Pessi készülő jobboldali katonai puccsal fenyegető rémhírei valószínűleg elgondolkodtatták a szovjet döntéshozókat, hogy „meddig feszíthetik a húrt". Akárcsak a SZEB finnek által megalapozatlannak tartott követeléseit követő több körös nehéz tárgyalások, a közhangulat ellenséges megnyilvánulásaitól kísérve. Bár kétségtelen, hogy megszálló hadsereg tevékeny támogatásának hiányában a SZEB-nek nem voltak olyan széles körű lehetőségei a belpolitikai életbe való közvetlen és törvénytelen beavatkozásra mint a kelet-európai országokban, a könyv összefoglaló fejezetében mindenképpen említésre érdemes lett volna, hogy történtek ilyen irányú törekvések: az említett letartóztatások, deportálások, megvétózott bírósági döntések, politikai tisztogatások legalább is jelzik, hogy Zsdanov nem tartotta sérthetetlennek az alkotmányos kereteket, s akaratát bizonyos keretek között keresztül tudta vinni. Ebből a szempontból az is megemlítendő, hogy a törvénytelenségek végrehajtásában és a baloldali fordulat előkészítésében a finn kommunisták által vezetett FNDSZ egyértelműen Zsdanov belpolitikai elképzeléseinek gyakorlati kivitelezőjeként működött. Am ezek a jelenségek Finnországban ellentétes hatással jártak, mint a többi közép- és keleteurópai országban: a korlátozott körű erőszakkal elért részleges eredmények nem álltak arányban a társadalom körében született ellenhatással. A Nevakivi által ismertetett levéltári források alapján kérdés marad, hogy Zsdanov és Sztálin levonták-e ezt a követ-