Századok – 1997

Figyelő - Molnár Péter: Magyar-német vegyesbizottsági tárgyalások a tankönyvek kölcsönös revíziójáról (1940–1944) II/477

478 MOLNÁR PÉTER gével az oktatásban és a helyi közigazgatásban, de ahol az állam lojalitást vár el tőlük. A tankönyvvitákban is megjelennek azok a kifogások, melyeket megfogalmaz a Reichserziehungsministeriumba (REM) küldött német jelentés. A beszámoló készítője megállapítja, hogy a magyar állam megalapítása és felépítése nem a magyarok, hanem sokkal inkább a német lovagok, papok, kézművesek és bányászok munkájának eredménye. A magyarok nem voltak elég erősek sem a mongolokkal, sem a törökökkel szemben, utóbbiak kiűzéséért a németek hozták a legnagyobb áldozatot. „Nem szabad elfelejteni, hogy az erdélyi szászok várai sokkal nagyobb mértékben járultak hozzá a Nyugat védelméhez, mint az egész nép (értsd:a magyarok, valamint a többi nemzetiség (a szerz.)), mely az Európa számára döntő órában török szövetségesként ostromolta Bécset, az északi-nyugati faj (nordischabendländische Rasse) életének válságos pillanatában elszakadt Európától és turáni-mongol vérét követve egy ázsiai misszió oldalára állt."1 Steyer miniszteri tanácsos szerint sem történeti teljesítménye, sem lélekszáma nem jogosítja fel a magyarokat nemzetiségek milliói feletti uralkodásra. Véleménye szerint Hóman úgy állítja be a helyzetet, mintha a nagyvonalú magyarok jól bánnának a nemzetiségekkel, holott be is olvaszthatnák őket, hiszen csak bevándorlók, miközben az államalkotó nép szakadatlanul vérével védte a Nyugatot. Végül utalva a miniszter kijelentésére, miszerint az állam csak az egyházzal hajlandó osztozni az oktatás irányításában, kételyeit fejezi ki abban a tekintetben, hogy a kormány nem fogja-e más körülmények között visszavonni annak a néhány Volksbund iskolának az engedélyét, melyek éppen most kezdték meg működésüket. 1942 januárjában jelenik meg az „Ostland" с. folyóiratban Dr. Kredel „Világos fogalmak" („Klare Begriffe") című tanulmánya s talál egyidejűleg élénk visszhangra a REM-ben. A cikk szerint a tankönyvek írása során is különös figyelmet kell fordítani bizonyos kifejezések, fogalmak használatára. Törekedni kell pl. arra, hogy „birodalom" (Reich) kifejezést csak a német birodalom vonatkozásában használják. Egy elvont, általános értelmű használat még megengedhető, de az semmiképpen, hogy ún. egykori nagy lengyel, cseh, magyar birodalmakról beszéljünk. Ugyanez az írás egy későbbi helyen Lengyelország felosztásával is foglalkozik. A „felosztás" (Teilung) kifejezés minden alapot nélkülöz, helyette a „szétesés" (Zerfall) szót javasolja, hiszen „a belső okok már rég indokolták a beavatkozást, az anarchia magát Poroszországot is veszélyeztette, a két német állam (Poroszország, Habsburg Birodalom) a területszerzéssel az orosz terjeszkedésnek szabott gátat."2 Végül még egy témát emelünk ki az értekezésből, ez pedig a „madjarisch" és az „ungarisch" fogalmak használata. Az előbbit kell használnunk akkor, amikor a népről, az utóbbit, amikor a területről beszélünk, állítja a szerző, ám szerinte a magyar propaganda — különösen magyar szerzők német nyelvű írásaiban, kihasználva, hogy e két szóra csak egy magyar megfelelőt találunk — tudatosan összekeveri őket. Kleder javaslata szerint ott, ahol a népről vagy a nyelvről beszélnek lehetne használni a „madjarisches Volk" (magyar nép), „madjarische Sprache" (magyar nyelv) fogalmakat, ahol azonban az államról van szó, ott ragaszkodni kell az „ungarischer Staat" (magyar állam), „ungarische Regierung"