Századok – 1997
Közlemények - Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar Történet”-ről II/453
474 ERŐS VILMOS egy tudományos bírálatnál én miattam befolyásolni engedjétek Magatokat. ... S még egyet. Ha csakugyan bekövetkezne egyszer, hogy a mainál emberségesebb sorba juthatok, én szeretném, ha ezt úgy érném el, hogy Szekfűnek nem leszek lekötelezve. Jobb volna, ha akarata ellenére tudnék Pestre kerülni." MTA KK Ms 4526/232 25 Mályusz Elemér: Árpádházi Boldog Margit. (A magyar egyházi műveltség problémája.) In: Emlékkönyv Károlyi Árpád Születése nyolcvanadik évfordulójának ünnepére. Bp., 1933. 383. 26 „A Rákóczi kor társadalma" című tanulmányról egyébként így vall Mályusz Önéletírásában, amely egyúttal azt is bizonyítja, hogy a megírásra a Szekfűvel való szembeszegülés késztette: „Elmondani nézeteimet a barokkról, ugyanakkor Rákóczi Magyarországát legalább egy — de annál fontosabb vonatkozásban a kort megelőző emberies felfogás hívének mutatni be, mindenképpen csábító feladatnak látszott. Biztatást éreztem felém áradni az erdélyi renaissance-szellemiséget tárgyaló szegedi előadásaimból, a vallástürelem fontosságát pedig II. József korát megismertető bécsi levéltári kutatásaim tudatosították bennem. A 'Rákóczi kor társadalmába', úgy éreztem lelkemet öntöm bele. A bécsi barokk civilizációt mint a Habsburg elnyomó politikának a művelődés területére való vetülését mutattam be, amelynek ellenreformációs kíméletlenségével szemben a magyar társadalom kialakította a vallási kisebbségek szabad vallásgyakorlatának rendszerét. Ennek érvényesülését a szécsényi országgyűlés (1705) által kiküldött vegyes bizottságok garantálták oly módon, hogy ahol két felekezet emelt igényt a templomra, ezt annak a félnek adták át, amely számszerű többségben volt, ugyanakkor azonban a kisebbséget felhatalmazták, hogy magának templomot, iskolát építsen, lelkészt tartson. Amíg tehát az ellenreformáció bécsi politikája csak a katolikus egyház érdekeit tekintette jogosaknak s azok győzelmét tűzön-vízen keresztül biztosította, akkor is, ha még csak ezután kellett a hittérítőknek a híveket összeverbuválniok, Rákóczi Magyarországán a katolikus, református és evangélikus gyülekezetek egyenjogúaknak számítottak, mindegyik a hit bántatlan megvallásának szabadságával és az egyenlő feltételek melletti terjeszkedés jogával felruházva." Mályusz ír tanulmányának reakciójáról is: „Megdöbbentett az értetlenség, amelyet a lényeg fel nem ismerése és félretolása elárult. Ebben a hangulatban, amely a kisebbség védelmét a gyengeség beismerésének fogta fel, Szekfúnek nyert ügye volt... Egyébként nem éreztem vereségnek, hogy barátaim cserbenhagytak. Úgy fogtam fel, hogy a kornak, amelyben élek, felfogását nem változtathatom meg s velem szemben mindég annak lesz igaza, aki az érvényes, a hatalmon lévő felfogást szolgálja, ugyanakkor nem tudtam elhinni, hogy ez mindég így lesz s a szebb, a jobb nem fog győzni." Az Önéletírás a még feldolgozatlan Mályusz-hagyatékban található. A kéziratot a hagyaték gondozója, Mályusz Elemér örököseinek engedélyével Soós István bocsátotta a rendelkezésemre, akiknek ezért ezúton mondok köszönetet. 27 Mályusz Elemér: A Rákóczi kor társadalma. In: Rákóczi emlékkönyv halálának kétszázéves évfordulójára. Bp., 1935. II. 55. 28 Mályusz: i. m. 61. 29 Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. П. József és a magyar protestantizmus. Bp., 1939. VIII, 738. 11. t. (A magyar protestantizmus történetének forrásai.) 30 Mályusz: Ami nincs benne a könyvben. Protestáns Szemle, 49. évf., 1940. 6. szám 163-169. 31 Mályusz előadása a még kiadatlan hagyatékában található. Az előadás szövegét Soós István bocsátotta rendelkezésemre. 32 Mályusz Elemér: A felvilágosodás Magyarországon. 156. A szegedi előadásokról így nyilatkozik Mályusz Önéletírásában: „A véletlen... úgy akarta, hogy már Szekfű olvasása előtt kialakítottam felfogásomat, amelyhez viszonyítva az övé torznak, sőt hamisnak látszott. Az utóbbit éreztem a legfontosabbnak. Egyszerűen nem hittem, hogy Szekfű valóban meggyőződésből zengi a Habsburgok dicséretét. Tévedtem volna s ő igazi énjét mutatta meg a XVIII. századi magyar barokk tükrében? Lehet. Előadásaim írásával párhuzamosan elolvasva azonban a VI. kötetet, méltatlankodásom egyre csak növelte bosszúságomat, ami nyilván megérződött előadásaimon. Nem oly formán, hogy talán kitértem Szekfű nézeteinek ismertetésére. Ettől tartózkodtam, az ilyen hát mögötti polemizálgatást amúgy is ízléstelennek tartottam. Hanem úgy, hogy a felvilágosodás elveinek a barokkéival szemben világnézetünkben játszott fontosságát hangsúlyoztam. Magyarán nem lepleztem, hogy tetszett a felvilágosodás." 33 Mályusz:i. m. 34 i. m. 35 i. m. 36 A linzi békével kapcsolatban ezt írja Mályusz: „A barokk elejti a lelkiismereti szabadság gondolatát, nem ennek az elvnek a segítségével akar győzni, hanem visszanyúl a középkori ius
