Századok – 1997
Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383
438 KOZMA ISTVÁN 7. Részlet egy 1936-ban románosított nevű, görög katolikus vallású, közalkalmazotti pályán szolgáló, magyar nemzetiségű személy néwisszavételi kérelméből. (Az irat helye: BM ÁFI, „N.ü." 1941. évi iratcsomók, 2.637/1941. sz. a.) „(...) Végre 1931-ben sok kilincselés és könyörgés után kineveztek tisztviselőnek az [E.]-i kir. járásbírósághoz. (...) 1936-ban Romániában megjelent egy törvény, amely szerint minden románnak, akinek magyar neve van, meg kell románosítani, különösképpen vonatkozott ez az állami tisztviselőkre. - Romániában az volt az általános gyakorlat, hogy minden görög katolikust, tekintet nélkül magyar anyanyelvére, román nemzetiségűnek vették hivatalból, s hiába volt minden tiltakozás, hogy a vallás nem nemzetiség. Én, mivel görög katolikus voltam, s hozzá állami tisztviselő is, hivatalból román nemzetiségűnek vettek, habár a keresztlevélből láthatták világosan, hogy felvidéki eredetű, s kassai születésű vagyok, s így semmi szín alatt nem lehetek román nemzetiségű, mivel a felvidéken, pláne ahová én való vagyok, élő románt talán nem is láttak, mindezek dacára mégis kényszerítve voltam a magyar nevem román névre való megváltoztatására, mégpedig oly módon, hogy egy napon a hivatalban elém tettek egy üres kitöltetlen kérvényblankettát, amelyet aláírattak velem, s ugyanakkor bekértek tőlem egy keresztlevelet is, a blankettát aztán ők töltötték ki, s kérték a nevemnek ,,[Sz.]"-ről ,,[S...]eanu"ra való megváltoztatását, amelyet a román igazságügyminiszter 66012/1936. számú határozatával engedélyezett is, s a hivatalos lap „Monitorul Official" 160. szám 1936. július 13-i számban meg is jelent. (...) Ezen ténykörülmények leírása után tehát világosan látható, hogy csak kényszerhelyzetben cselekedtem, s tényleg kényszerülve voltam erre, mivel az enyém és a feleségem kenyere függött tőle, s a sok megpróbáltatás után, magyar szempontból nézve is a helyzetet, meg kellett ragadjam ezt a kis darab kenyeret is, amelyet elnyomóink juttattak nekünk is, mert mindig az lebegett a szemem előtt, hogy addig, amíg csak lehet, tartsuk a kezünkben azt a posztot, ami már megvan, nehogy azt egy román foglalja el, mert így az a kevés magyar tisztviselő, aki még állásban volt, jobban tudott segíteni az arra rászoruló magyar testvérein. (...) Szatmárnémeti, 1940. december hó 31-én (...)" 8. Formanyomtatvány a Bácskába telepített bukovinai székelyek között végzett névmagyarosítási propaganda idejéből. (Megtalálható: BM ÁFI, „N.ü.", 1941. évi iratcsomók, pl. 109.930/1941. sz. a.) „Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr! Kegyelmes Uram! Alulírott, mint Bukovinából a visszafoglalt délvidéki területre áttelepített magyar, tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy idegenhangzású családi nevemet, a nevet a magyar hangzású családi névre átváltoztatni méltóztassék. Amennyiben az általam megjelölt családi név védett, vagy sokszor felvett volta miatt esetleg nem lenne engedélyezhető, úgy a vagy a családi név engedélyezését kérem. Kérem egyúttal azt is, méltóztassék a névváltoztatási határozat hatályát kiterjesztem utónevű kiskorú gyermekeimre is. Tisztelettel becsatolom saját születési anyakönyvi kivonatomat, házassági anyakönyvi kivonatomat és kiskorú gyermekeim születési anyakönyvi kivonatait /összesen db./. 194.. évi hó n. (...) Alulírott községi jegyző hivatalosan igazolom, hogy folyamodó és a kérvényben megnevezett családtagjai a magyar hatóságok által végrehajtott telepítési akció során telepíttettek át a bukovinai községből a visszafoglalt délvidéki területre. 194..évi hó.... n. P H jegyző."
