Századok – 1997
Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383
NÉVVÁLTOZTATÁS ÉS TÖRTÉNELEM (1894-1956) 407 lomhoz,5 6 akárcsak a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal tisztviselői.57 - A települési közigazgatási hatóságok dolgozói sem maradhattak ki a sorból! A kőszegi városi tisztviselők és altisztek közül 1933 decemberében egyszerre 40-en kérik névmagyarosításukat.5 8 - A budapesti V ker-i m. kir. állami Bolyai reáliskola igazgatója 1933. december 16-án az intézmény 2 tanárának, 23 tanulójának és 6 hozzátartozónak a kérvényét terjeszti föl a belügyminiszterhez.5 9 - Részlet egy esztergomi papnövendék 1935-ben írott folyamodványából: „Alázatos kérésemmel azért bátorkodom fölkeresni Nagyméltóságodat, hogy: a) eleget tegyek Nagyméltóságod nagybecsű rendeletének [ti. Keresztes-Fischer idézett rendeletének. K. I.]; b) teljesítsem főegyházmegyei hatóságom kívánságát."6 0 - A tolmácsi (Nógrád vm.) róm. kat. népiskola 45 tanulójának névváltoztatási kérelmét terjeszti fel kántortanítójuk 1944. március 27-én.6 1 1933 decemberében a Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai üzemigazgatósága is mozgalmat indított, s ehhez 37 dolgozójuk csatlakozott.62 - A budapesti Magyar Fémkohászati és Fémárugyár vezetősége hasonló akciót kezdeményezett 1943. novemberében.6 3 - A MAV-nál, a Postánál és más közüzemeknél a névmagyarosítás minden kampányszerűség nélkül, folyamatosan zajlott. A területi revíziók hatására 1939 és 1944 között ismét emelkedett az évi családnév-változtatások száma. A városban lakó néwáltoztatók 16,8%-a (Budapestet nem számítva 27,4%-a) a reintegrálódott városok polgárai közül került ki. - Ebben a periódusban az összes néwáltoztató 7,5%-a olyan — részben vagy teljesen — visszatért vármegyékben lakott, amelyek Trianon után teljes egészükben idegen fennhatóság alá kerültek. - A kérelmezők további 31,9%-a élt olyan vármegyékben, amelyeknek csak egy részét csatolták át a szomszéd államokhoz, s e területek 1938-1941 között részben vagy egészükben visszatértek a magyar állam fennhatósága alá. Ezek a vármegyék a terület-visszacsatolások előtt (1933 és 1938 összesített adatai szerint) a kérelmezők 18,4%-át adták. Továbbá: az utóbb említett vármegyékben 1939-44 között az évi átlagos névváltoztatások abszolút száma is növekedett: az 1933- és 1938-ban mért adatok évi átlagához képest 18%kal. Míg azon vármegyékben (és a fővárosban), amelyek területe a revíziók során nem változott, ugyanezen időszakokat összehasonlítva átlagosan 49%-kal (ha Budapestet nem számítjuk, akkor is több mint 42%-kal) csökkent. Tehát feltételezhető, hogy a korábban részben csonkult és 1938-tól fokozatosan kiegészülő vármegyékben a névváltoztatások évi számának és e megyék részarányának növekedése azzal függ össze, hogy a visszatért megyerészek lakossága aktívan bekapcsolódott a névmagyarosítási (és a visszanémetesítési) mozgalomba. Ez érthető is, hiszen e területek potenciális néwáltoztatói két évtizeden keresztül el voltak zárva ettől a lehetőségtől, miközben a trianoni Magyarországon folyamatosan zajlott a mozgalom, ami a 30-as évek közepén hatalmas konjunktúrában csúcsosodott ki, de a revíziók előtt már leszálló ágban volt. Összefoglalva: ha a vázolt trendet követve feltételezzük, hogy az egész trianoni országterületen az évi névváltoztatások száma az 1933. és 1938. évi átlaghoz képest kb. 40%-kal csökkent, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy az 1939-1944 közötti periódusban az összes néwáltoztató kb. egynegyede a visszacsatolt országrészek népességéből került ki. (A korábban teljes egészükben idegen fennhatóság alá került megyékből 7,5%, a
