Századok – 1997

Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3

TANULMÁNYOK Tóth Endre ISTVÁN ÉS GIZELLA MISERUHÁJA Szent István és Gizella által készíttetett liturgikus ruhák közül csak az maradt meg, amit koronázási palásttá alakítottak át. Egy másik, általuk ajándékozott miseruha Metzben, a francia forradalom alatt pusztult el. Leírásból és rajzból ismert: keleti selyemből készült, harang alakü kazula volt1. A szövött mintázata fákat és szimmetrikus madárpárokat ábrázolt. A hát tengelyén és a vállon körbefutó, vékony, kereszt alakü sáv volt csak hímzett. A függőleges sávokat a trónoló Krisztus, Péter és Pál, valamint a 10 apostol díszítette. Felirata: 4- S(tephanus) Vngarorum r(ex) et Gisla dilecta sibi coniux mittunt haec munera domino apostolim Johanni. XIX. János pápa számára (1024-1032) készült2. A hagyomány szerint a XI. század közepén, XI. Leó pápa ajándékaként került Metzbe3 (1049-1054). A szokásos 11. századi típust követi formájában és anyagában egyaránt. Hímzett díszítése a kereszt alakü sávokra szorítkozott. Az egyetlen megmaradt egyházi paramentum — amelyet később koronázási palásttá alakítottak — szintén keleti selyemből készült: a korabeli miseruhák között egyedülállóan az egész felületét hímzés borítja (1. kép). Fennmaradását nyilvánvalóan a dedikációs feliratnak, valamint annak köszönhette, hogy a koronázási ornátus részévé vált. Kiemelték a székesfehérvári bazilika kincstárából, elkülönítve őrizték, és a későbbi századokban is különös gonddal óvták és javították. A miseruha I. István és Gizella személyes rendelkezésére készült. Az aranyfonállal gazdagon hímzett miseruha ajándék volt a királyi kápolna, a székesfehérvári Szűz Mária templom számára. Összetett, de világos tagolású, festészettel rokon kompozíciója szabad felületet alig hagyó sűrű díszítésével és magas tudású technikai kivitelezésével kimagaslik azok közül az emlékek közül, amelyeket az idők viharai ebből a könnyen pusztuló tárgycsoportból megkíméltek4

. I. István érmei mellett a legkorábbi magyarföldi írott emlék: dedikáció és leoninus hexameterben írt képértelmező szövegek olvashatók rajta. Székesfehérvár, a királyi főtemplom és titulusa legkorábbi említése, István, Gizella és Imre egyetlen korabeli ábrázolása ezen a textilen maradt fenn. Szépsége, ünnepélyes ragyogása és az országalapítót megnevező dedikáció tette alkalmassá arra, hogy feltehetőleg a 12. században koronázási palásttá alakítsák át. Ezért válhatott a koronázási ornátus állandó részévé, a királykoronázások elmaradhatatlan tartozékává annak ellenére, hogy egy és ugyanazon palást nem volt a koronázási viselet elengedhetetlen része, a királyi hatalmat szimbolizáló jelvények köré sem tartozott. A gótikáig formai megoldásban és tartalmában hasonlóan gazdag miseruha nem maradt fenn. A metzi kazulát régi metszetből és leírásból ismerjük: aligha kétséges,