Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
354 HÁMORI PÉTER Az állami propaganda által igényelt új szerepkörre bőven kínálkoztak Magyarországon is meghonosítható külföldi minták. A német9 vagy olasz1 0 megoldáson kívül számos más példa is szóba jöhetett; ezek közül Imrédy — személyes rokonszenve és a őt támogató fiatalok vonzódása alapján — a portugál, többé-kevésbé rejtve megszervezett, s nyilvánosan csak a külföld felé működő Nemzeti Propaganda Titkárságot (Secretariado da Propaganda Nacionalt) tartotta a magyar miniszterelnökség számára követendő mintának.11 Imrédy nyíltan vállalt, sőt hirdetett katolikus,1 2 a korporáció pápai tanításával rokonszenvező világnézete,1 3 egyénisége újszerűen hatott Magyarországon. Elődje, Darányi még egyfajta reform-liberális nézetrendszert követett, s szürke egyéniség volt. Közéleti szereplései, a közvélemény számára kialakított én-képe elődjei közül inkább Bethlen Istvánéhoz, semmint Gömböséhez hasonlított: tipikus, a nyilvánosságnak szánt nyilatkozatai a különféle társaskörök vacsoráin elmondott beszédek voltak (ezen még a győri program meghirdetésekor megrendezett, nagyszabásúnak szánt népünnepély és az ott elmondott beszéd sem változtat). Altalánosságban Darányi a közvélemény befolyásolására — a több oldalról jövő kezdeményezések ellenére — a hagyományos eszközöket (sajtó, rádió) a hagyományos módon (közvetett irányítás „irányelvek" adásával, a Miniszterelnökség Sajtóosztálya útján) akarta felhasználni. Mindazonáltal a központosított állami propagandaszerv létrehozására vonatkozó tervek már a Darányi-kormány alatt elkészültek, azonban a tervezgetésen és a vezető személyekkel kapcsolatos előzetes tájékozódáson kívül csak egy, igaz, fontos dolog történik: az április 6-i minisztertanács Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter előterjesztésére 300 000 Pengő póthitelt engedélyez a Miniszterelnökségnek, „az újonnan szervezendő sajtó- és propagandaszerv költségeinek fedezetére".14 Az összeget Darányinak már nem volt alkalma felhasználni. Április 3-án a kormányzó rádióbeszédet mondott az Anschlussról, s külpolitikai mondanivaló mellett a kormánnyal szembeni bizalmatlanságára is utalt, burkoltan gyengeséggel vádolva azt.15 Nem sokkal később megindultak a kormányalakítási tárgyalások. Imrédy miniszterelnök jelöltségét több forrás is sejteni engedte; a többi tárca elosztása is hamar megtörtént, Bornemissza Géza és Hóman Bálint miniszterségének kivételével.1 6 A kompromisszum az utóbbi esetben született meg nehezebben; végül Antal István ötletére1 7 ideiglenes tárcanélküli miniszterséget kapott a nemzeti propagandaszerv megszervezésére. Imrédy miniszterelnökké való kinevezése stílusváltást is jelentett Magyarországon: a hagyományos, távolságtartó politikusi ideálképpel szakítva egyszerre követte a szuggesztív, tüzes szónok, és — talán egy kissé Oliviera Salazar portugál diktátor példáját követve — a hűvös komolyságú és nagy szakértelmű bankszakember professzoros szerepét. A precíz közgazdászi képet a sajtó alakította ki róla,1 8 Imrédy inkább csak passzívan vállalta. Ezt az imázst ugyanakkor rontotta, hogy — annak ellenére, hogy rögtön képviselőházi bemutatkozó beszédében az ellenkezőjét ígérte —,1 9 eleinte sok mindenben meglehetősen ködösen fogalmazott. Mindenekelőtt a szociálpolitikai reformok körében kerülte a konkrét tervek hirdetését, és élt inkább homályos ígéretekkel, „szerves, totális reformot"2 0 ígérve. Ez nem jelentett mást, mint a magyar társadalom, politika és nem utolsósorban
