Századok – 1997

Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3

ISTVÁN ÉS GIZELLA MISERUHÁJA , 35 3. felület: a prófétasor; közrefogják a kezdettel és a véggel, az alfa-omegával jellemzett Krisztust; a rá vonatkozó jövendöléseiket irattekercsen tartva kezükben. A próféták jobb oldalon középről, majd bal oldalról középről indulnak (1. kép, C-D). 4. felület: a 12 apostol trónon ül. Ékes bizonyítéka a két nézőpontra tervezett felületnek, hogy a hátoldali tengelytől jobbra és balra három-három apostol a mandorlában ülő Krisztus felé fordul, míg a mellső oldal háromhárom apostola a transzfigurációs mandorla felé tekint. Az apostolok sorrendje a mellső tengelytől, balról indul; a Péter-Pál, András tengelyszimmetrikusán helyezkednek el, majd a sorrend körben folyamatos (1. kép, E-F). 5. felület, a jelenlegi alsó körgyűrű hat-hat medaillonba helyezett háromnegyed mellképpel. A hátoldali tengelytől jobbra indul a mellrész tengelyéig, majd ismét a hátoldali tengelytől indul balra (1. kép, G-H). 6. felület: a miseruha legalsó keskeny, kisméretű medaillonmellképes sávját, amelyen feliratozás nélkül, szenteket ábrázoltak, a casula felvágásakor és vagy javításakor levágták. A mellrész tengelyén téglalap alakű mezőre (1. kép 5.) helyezték a keresztre feszített Krisztus képét. A tervező Krisztus földi életének csúcspontját emelte ki: a kereszthalála által az emberiség megváltóját, Krisztust. A felirat is nagyobb betűkből áll össze, mint a többi mandorláé, jelezve a kép fontosságát. Alatta helyezkednek el a mandorlában Krisztus földi életéből a transzfiguratio, amit a karoling kor óta nyugaton is egyre gyakrabban ábrázoltak (noha az egész egyházra általános ünnepnek csak III. Calixtus rendelte a nándorfehérvári győzelem után): theophania Krisztus életében. Hátoldali tengely felső mandorlája (1. kép 3.): legfelső regióban az Isten fia kapta a fő helyet (az Atyaistenen kívül). Az ellenségein a kereszthalála által diadalmaskodó Krisztust ábrázolták a legnagyobb mandorlában. Alatta, kissé az apostolok fölé emelt mandorlában az égi trónján dicsfényben ülő Krisztus : a Maiestas Domini, a fenséges, dicsőséges Úr képtípusában. Az előlap és hátlap azonos horizontális mezőben elhelyezkedő képeinek témái mintegy tükörképei egymásnak. Krisztus a keresztre feszítése által győzte le a halált (5. mandorla) és az ellenségein diadalmaskodik (3. mandorla); a transfiguratio theophania: Krisztus istenségének kinyilvánítása (6. mandorla), aminek a megfelel a hátlap Maiestas Domini típusú ábrázolása (4. mandorla). A tartalmilag különleges, hogy a szent személyeknél nem jelölték a sanctus-1. Sem a prófétáknál, ahol ez kevésbé várható, de az apostoloknál és a vértanúknál sem. Mindenesetre ez olyan sajátosság a miseruhán, amire választ kell találni. A prófétáknál sem a sanctus-t, sem a próféta szót gyakran nem írják ki az emlékeken. Az evangélista- és az apostolképeken gyakori a 10-12. században a sanctus és a nimbus hiánya. Az evangélistajelképek névfeliratai mellett kifejezetten ritka a sanctus. A hiány azonban csak tendencia és mögötte határozott rendszer nem fedezhető fel. Gondolni lehet arra, hogy a prófétaneveknél a hivatás, az apostoloknál a sanctus magától értetődő volt, és ezért esetenként nem jelölték. A szenteknél azonban ilyesminek nem találtam párját. Ha a tervező következetes