Századok – 1997

Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303

336 ZEIDLER MIKLÓS A Magyar Revíziós Liga külföldi propagandájával elsősorban nem a szélesebb közvéleményre akart hatni, hanem azokra a csoportokra, amelyek maguk is közvéleményformáló tényezők voltak. Ezért kiadványaikat is politikusok, üjságírók, fontos közéleti személyek, egyetemi tanárok, könyvtárak címére küldték, mert úgy vélték, hogy a békeszerződés hibáira rámutató érvek ilymódon közvetlenül azokhoz a körökhöz jutnak el, amelynek lehetősége van tevőlegesen is beavatkozni a világpolitikába. Ha pedig a korrekt tájékoztatás révén sikerül a politikai gondolkodásban olyan környezetet teremteni, amely kedvez a magyar revíziós igényeknek, akkor egy majdan összeülő, a térség problémáival foglalkozó értekezleten Magyarországnak nyert ügye van. A cél tehát a nagyhatalmak képzett, széles áttekintéssel rendelkező, befolyásos emberekből álló gárdájának megnyerése volt. Éppen ezért arra kellett — kellett volna — törekedni, hogy tömör, logikusan felépített, magas színvonalú és szigorúan a lényegre koncentráló művekkel lássák el ezt az olvasóréteget. A Liga — mint alapvetően műkedvelő szervezet — nagy lelkesedéssel és szorgalommal, de már kevesebb hozzáértéssel dolgozott. (Ezt tanúsítják az igényesebb körök részéről érkező, nagyon ritka és szinte mindig kritikus vélemények is.) Főként első kiadványai oly feltűnően viselték a direkt propaganda ismertető jegyeit és néha oly marginális jelentőségű témákat dolgoztak fel, hogy nem lehetett komoly hatást várni tőlük. Később enyhült az írások közvetlen agitációs jellege és kiegyensúlyozatlansága, de ezektől sosem sikerült végleg megszabadulni. A formai és nyelvi bizonytalanságokon kívül a kiadványok szűk perspektívája is erősen rontotta hatékonyságukat. A Liga által terjesztett propagandaanyagokból ráadásul sokszor a kisantant-országokkal szembeni felsőbbrendűségi tudat, düh és lenézés áradt, ami szintén rossz hatást váltott ki. Az sem volt közömbös, hogy a Liga egész propagandája a Magyarországon nagy hagyományokkal bíró gravaminális politikára épült s kiérlelt megoldási javaslatok helyett minduntalan a sérelmekre mutatott rá. Az egész revíziós mozgalom mögött ugyanakkor meghúzódott valamiféle nehezen definiálható, bizonyos értelemben irracionális meggyőződés. Kitartó hit egyeseknél abban, hogy az ország feldarabolása végzetes tévedés eredménye csupán, amelyet kitartó munkával, a hibákra rámutatva korrigálni lehet - másoknál abban, hogy az sátáni igazságtalanság, amelyen a gondviselés lesz úrrá. Ennek sajátos szelleme és fogalmi készlete a Revíziós Liga propagandájában mind Magyarországon, mind külföldön szakadatlanul jelen volt. Még akkor is, ha a komoly propagandatevékenységet folytató aktív munkások, kilépve a szólamok világából, a legtöbb esetben megfeleltek is a realizmus kényszerítő követelményeinek. A revíziós mozgalom propagandájával kapcsolatban három meghatározó szimbólumrendszert lehet elkülöníteni. Az első és legáltalánosabb a krisztusi szenvedéstörténet vulgarizálása: Magyarország hamis bírák és hitetlenek kezére jut, kálváriáját járja, keresztre feszítik, megalázzák, egyedül marad, de hamarosan dicsőséggel feltámad. A második a szabadságharccal való mesterséges párhuzamok teremtése: a magyarság egy olyan példa nélkül álló, magasztos nemzeti függetlenségi mozgalomban egyesül, amely a világ előtt tiszteletreméltó, és amelyben kiváló egyéniségek sora, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül a magyar ügy zászlaja alá áll. A harmadik a honfoglaló-honvédő ikerszimbólum felelevení-