Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 319 Az európai titkárok igen tevékenyek voltak: terjesztették a Liga kiadványait, gondoskodtak magyarbarát írások elhelyezéséről, látogatásokat és tanulmányutakat szerveztek s jelentéseket küldtek Budapestre tapasztalataikról. Hordósy az évek során több mint háromszáz diavetítéses előadást tartott Angliában és Skóciában — ezek jó részét az Interparlamentáris Unió brit csoportjai felkérésére — s kapcsolatokat épített ki és tartott fenn politikusokkal és újságírókkal. A képviselők közül Sir Robert V Gower, az alsóházi magyarbarát csoport lelke, valamint E Llewellyn-Jones, Rhys Davies és Ben Riley emelkedett ki aktivitásával, a felsőházban Lord Sydenham, és Lord Snowden pártfogolta a legerőteljesebben a revízió ügyét, a Daily Mail publicitására pedig mindvégig számítani lehetett. Olaszországban Balla Ignác munkáját nagyban megkönnyítette, hogy Mussolini őszinte csodálója és egy fasiszta kulturális intézet vezetőségi tagja volt. Milánóban már 1927-ben létrejött, majd 1928 végétől komolyabb formában is megkezdte működését az Amici dell'Ungheria nevű szervezet, melynek vezetőségébe Balla is bekerült. Rövidesen több helyi egyesület is alakult s 1932 tavaszára nyolc nagyvárosban létezett fiók — nem szólva az 1931 tavaszán megalakult ifjúsági szervezetekről —, 1940-ben pedig már tizenhat városra terjedt ki a hálózat. A szervezet tevékenysége felölelte a baráti kapcsolatok ápolását, könyvek megjelentetését, kölcsönös tanulmányutak és előadások szervezését valamint pályázatok kiírását.62 Az irányított fasiszta sajtóban szinte akadálytalanul lehetett cikkeket elhelyezni — leginkább a Giornale d'Italia, a Popolo d'Italia és a Teuere jött számításba —, de a kevésbé kötött lapok is közöltek magyarbarát írásokat. A Liga propagandájának legaktívabb segítő Gino Cucchetti író, publicista és Leo Pollini, vezető fasiszta politikus volt. Mindketten több alkalommal megfordultak Magyarországon, beszédeket tartottak, Cucchetti pedig különösen termékeny szerzője is volt a revíziós irodalomnak. Mellettük Rodolfo Mosca professzor, Antonio Serimali, Luciano Berra és Carlo Antonio Ferrario tábornok tűntek ki írásaikkal és beszédeikkel.63 Párizsban az egyik legrátermettebb ügynök, Honti Ferenc, a Külügyi Társaság egykori titkára dolgozott. Nem csupán előadások százait tartotta, hanem rövidesen kapcsolatokat talált újságírói és politikusi körökben is. A politikusok közül Pierre Cot külügyi államtitkár, majd légügyi miniszter és Ernest Pezet, a külügyi bizottság kelet-európai előadója, míg a publicisták közül Georges Desbons, François Jean-Desthieux, Georges Roux, André Ott és az egykor csehbarát Gabriel Gobron emelt sűrűbben szót a magyar revízió érdekében. A lapok közül elsősorban a Gringoire, az Echo de Paris, a L'Européen és a Le Journal, valamint a Plans c. folyóirat állt rendelkezésre. Honti emellett szemmel tartotta a párizsi egyetemeken tanuló magyar fiatalokat és az igen népes franciaországi baloldali emigrációs csoportok ellenpropagandáját is. Működéséről hamarosan a rádióban és a sajtóban is beszámolt: a revízió kérdése már a francia hivatalos politika napirendjén is szerepel, de „ne essünk tévedésbe, a revíziós probléma itt főleg német vonatkozásban szerepel. Magyarország a franciák szemében távoli kis ország, a magyar revízió pedig másodrendű ügy." Óva intett attól, hogy Magyarország a revízió terén Németországhoz kösse magát, mert ez a franciák elutasítását váltaná ki.64 1933-ban Honti a francia közönség számára egy rövid füzetben ismét összefoglalta
