Századok – 1997

Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303

306 ZEIDLER MIKLÓS bírálta a trianoni békeszerződést, elsősorban is annak területi rendelkezéseit. Megállapította, hogy a határok megrajzolásakor figyelmen kívül hagyták a néprajzi elvet, noha annak alkalmazása a wilsoni pontokból következett volna. Rámutatott arra is, hogy Magyarország elmarasztalása hiba volt, hiszen az a háborű előidézésében csekély szerepet játszott. Javaslata szerint a döntően magyarlakta határmenti zónákat -— és az ott élő mintegy kétmilliós elszakított magyar népességet — vissza kellene juttatni az anyaországnak. Csehszlovákiából egymillió, Romániából hatszázezer, Jugoszláviából pedig négyszázezer magyar visszatérését tartotta lehetségesnek, a vitás térségekben pedig valamely nem érdekelt ország ellenőrzése mellett végrehajtandó népszavazásokat proponált. A cikk szerint a békeszerződés hibáit ekképp orvosolván tartós béke köszönthetne be a térségben — hiszen a viszálykodást eddig is mindenekelőtt az idegenbe szakadt nemzetiségek helyzete okozta — sa kisantant mindhárom tagjának bel- és külpolitikai biztonsága számára is kedvező hatással volna egy hasonló rendezés. Közép-Európa békéje Angliát egyébként is közvetlenül érinti, írta Rothermere, s Magyarország, mely kulturálisan felette áll szomszédainak és a válságok jóval kevésbé sújtják, szinte természetes szövetségesként kínálkozik. Konklúziója szerint „gyökerestül kell kitépnünk a trianoni béke elszáradt füvét s holt rönkjét, mielőtt egy eltévedt szikra lángra lobbantja".11 A cikk szövegét Ward Price külpolitikai szerkesztő, Rothermere bizalmasa már a megjelenés előtti napon átadta a londoni követségen azzal, hogy „Lord Rothermere nagyon örülne, ha a magyar sajtó mind bővebben reflektálna cikkére", kérve egyben azt is, hogy ez utóbbi anyagot kizárólagos felhasználásra a Daily Mail kapja meg.12

Az illetékes referens beszámolójában elősorolta a lordnak tehető gesztusokat: nemzetközileg elismert személyiségek a vezető napilapoknál megjelenő terjedelmesebb írásban vagy képviselők parlamenti felszólalásban méltassák a „hatalmas cikket", fontos pozícióban lévő személyek folyamatosan köszönő leveleket intézzenek a lordhoz, a Nemzeti Kaszinó, politikai pártok és hazafias egyesületek részéről üdvözlő táviratok menjenek a szerkesztőséghez. Bárdossy László, aki ekkor a Külügyminisztérium sajtóosztályát vezette, néhány nap múlva fel is kért több fontos társadalmi szervezetet, hogy a cikkre melegen reagáljanak, mivel a lordot „bizonyára igen kellemesen érintené, ha a sajtón kívül a magyar társadalom jelentősebb egyéniségei, szervezetei, társulatok, egyesületek, közvetlenül is kifejezést adnának a Daily Mail cikke felett érzett örömüknek". Megítélése szerint a köszönetnyilvánítás e formájára annál inkább szükség volt, mert a kormány „ebben a vonatkozásban, nevezetesen az akció serkentése és előrevitele érdekében mit sem tehet, mert hiszen ez Lord Rothermere-t inkább feszélyezné és törekvésének azt a látszatot adhatná, mintha a mögött bizonyos vonatkozásban a magyar kormány állana". Indítványozta tehát, hogy a „TESz-nek kötelékébe tartozó egyesületek, az egyesületek tagjai esetleg személy szerint, minél nagyobb számban forduljanak a Daily Mail főszerkesztőjéhez üdvözlő és köszönő sorokkal a szerződés revíziója érdekében megindított akciójáért".1

3 így is történt. A sajtó részletesen megemlékezett Rothermere írásáról és — a Magyarság a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap vezetésével — a Rothermere-t méltató cikkek valóságos özönét zúdította az olvasókra. A főváros közgyűlése a-