Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe.(Al-Muqaddima) (Ism.: Káldy-Nagy Gyula) I/286
TÖRTÉNETI IRODALOM 287 alattvalók számára) mivel a civilizációt szolgáló tevékenység sok ráfordítást követelne, ugyanakkor pedig az adók magasak, s a remélt haszon teljességgel kilátástalan. Az adóbevétel összege egyre csökken, ugyanakkor az egyes kötelezettségek és adókivetések folytonosan növekednek, mivel úgy vélik, hogy ez orvosolja az összjövedelem (hiányát). Végül aztán, hogy reménytelenné váltak a civilizációt gyarapító tevékenységek, romba dói a civilizáció is." (301) Figyelmet keltő a városok civilizációjáról írt fejezetben egyebek között ez a közlés is: „Megfigyelhetjük ezt a zsidók esetében. Miután uralmuk Szíriában 1400 évig tartott, városi civilizációjuk megerősödött. Nagy ügyességre tettek szert a megélhetés körülményei és szokásai terén, s olyannyira remekeltek annak minden mesterségében — vonatkozzék ez az élelemre, a ruházkodásra, s a háztartás bármelyik oldalára —, hogy többnyire még ma is lehet tőlük tanulni." (356) Sok olvasó számára meglepetést okozhat „Az iszlámon belül a tudósok zöme nem-arab" c. fejezet, mely így kezdődik: „Figyelemre méltó tény az, hogy a muszlim közösségen belül a legtöbb tudós — kevés kivételtől eltekintve — mind a vallástudományokban, mind a racionális tudományokban nem-arab. Ha akad közöttük származását tekintve arab, akkor annak nem arab a neveltetése, a nyelve, és mesterei sem arabok." (534) Természetesen Ibn Khaldún közléseit nem lehet minden esetben fenntartás nélkül elfogadni, így például feljegyezte, hogy amikor a mongolok 1258-ban Bagdadot elfoglalták és al-Mustasim kalifát megölték, Hülegü a könyveket a Tigris folyóba szóratta (Rosenthal i. m. II. 219). Különösnek tűnik a tudomány iránti ilyen ellenszenv megnyilvánulása Hülegü részéről annak ismeretében, hogy a szolgálatában álló Nasir ad-Din at-Tusi perzsa matematikus (1201-74) ösztönzésére alig egy év múlva csillagvizsgálót építtetett Tabriztól délre Maragában, ahol 1261-ben könyvtárat is létesített (ld. Kleinasien im Spannungsfeld von vier neuen Machtzentren um 1260, in: Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes 85. (1995) 122. Ibn Khaldún vonatkozó közlése Simon Robert fordításában nem található, mert az al-Muqaddima szövege magyar nyelven nem teljes egészében került kiadásra. A válogatás szempontjairól az 579. oldalon a 263. és az 593-4. oldalakon az 1. sz. jegyzetben kaphatunk tájékoztatást. A fordítás számos nehézséget okozhatott különösen a terminus technicusok esetében, mert Ibn Khaldún történelemszemléletének új fogalmaival gyakran a más értelemben használt régi kifejezéseket ruházta fel. Erre vonatkozóan ld. a „Megjegyzés a fordításhoz" c. fejezetet (539-41). Ezeknek az új tartalommal megtöltött kifejezéseknek nemcsak magyar, hanem más nyelven való visszaadása is problémát okoz. Franz Rosenthal az al-Muqaddima fordításának előszavában vagy Ann К S. Lambton „State and Government in Medieval Islam" (Oxford 1981, Id. The historical theory: Ibn Khaldún, 152-77) с. munkájában oldalakat írt olyan kulcs szavak értelmezéséről mint az 'ibra (t.sz. 'ibar), az 'asábiya és az 'umrán. Az ilyen kifejezésekről Simon Róbert a kötet végén „Ibn Khaldún néhány fontosabb terminus technicusa" címen rövid magyarázó szótárt állított össze (619-21). Egyik-másik fogalom részletesebb értelmezése meglelhető az előszóban, pl. a 61-62. oldalakon az 'ibar vagy a 63. oldalon az iqtá'. Ezenkívül a gazdag jegyzetanyagban (542-619) is számos tanulságos magyarázat található. Ibn Khaldún történelemszemlélete a muszlim történetírásban iskolát nem teremtett (Aziz al-Azmeh, Ibn Khaldún. An Essay in Reinterpretation, London 1982, 146, 159-160, idézte Jahn Schmidt, Pure Water for Thirsty Muslims, Leiden 1991, 196-7). Az al-Muqaddima azonban Ibn Khaldún történelemszemléletének bemutatása mellett a különféle híradásoknak, adatközléseknek olyan gazdag tárháza, hogy magyar nyelvű közreadása után minden bizonnyal gyarapodni fog olvasóinak tábora. Simon Róbert már régóta szakavatott ismerője Ibn Khaldún munkájának; 1981-ben jelent meg róla első tanulmánya. Az al-Muqaddima gondos szövegértelmezéssel végzett fordításáért és annak jobb megértését elősegítő bevezető tanulmányáért Simon Róbert köszönetet, a munka megjelentetésével a tudományt is támogató Osiris Kiadó pedig dicséretet érdemel. Káldy-Nagy Gyula
