Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
254 VITA ző, hogy a nemzetségek földművelőket tömörítettek? Harmadszor: honnan gondolja Németh, hogy a 10. században a megszállás nemzetségenként történt? Negyedszer: Németh elfeledkezik arról, hogy egy elmélettel „leszámolni" nem spekuláció, nem későbbi adatok visszavetítése révén, hanem csakis megbízható adatok felsorakoztatásával lehet, a bizonyítékul felhasznált tényeket érvénytelenítő, azok erejét kioltó, hasonló (vagy még erősebb) súlyú adatokkal. Én 1995-ben e folyóirat hasábjain tényekben igazán nem szűkölködő tanulmányt tettem közzé a honfoglaló magyarok nomád életmódjáról.6 3 Ennek összegzéseként ezt állapítottam meg: „Nem lehet le nem írttá tenni a magyarok életmódjával kapcsolatban a Dzsajháni-hagyomány, Bölcs Leó, az Orosz Évkönyv, Regino, Ibn Hajján... szöveghelyeit. Ez nem egy-két »kóbor« forrás, ezek az írott források mindarra, amit a 9. századból, a honfoglalás korából a magyarokról" tudunk.6 4 Németh Péternek és mindenkinek, aki kimondva vagy kimondatlanul velem vitatkozik a honfoglaló és a 10. századi magyarok nomadizmusáról, voltaképpen nem velem, hanem ezekkel a forrásokkal kellene polemizálnia, ezek egybehangzó tudósításait kellene hatálytalanítania, természetesen megbízható, igazoltan arra a korra vonatkozó, kellő bizonyítóerővel rendelkező tények sorával. Amikor Németh azt írja, hogy „le kellene számolnunk a honfoglaló magyarság egésze nomád életmódjának elképzelésével", akkor az objektív valóságtól elrugaszkodó vágyait (elemi reflexeit) juttatta kifejezésre. Szemben ugyanis megfogalmazásával, egyfelől nem elképzelésről, hanem tényről van szó (méghozzá olyan tényanyagról, amelyet több kultúrkörben fogant, egymástól független írott források hagyományoztak ránk), másfelől pedig nem velem, egy általam képviselt nézettel, hanem mindeme forrásokkal, azok közléseivel kellene „leszámolnia". Hogy a valóságban mennyire korlátozottak az eszközei Németh Péternek ehhez a „leszámoláshoz", az idézett szövegre következő mondata a tanú: „Igaz, nem tudjuk, hogy a földművelés mekkora szerepet játszott már a 10. században."6 5 Ilyen arzenállal valóban csak jámbor (?) óhaj marad a „leszámolás". Nem mulaszthatom el, hogy ne mutassak rá: a kiindulópont itt is kronológiai természetű. A tévedések sora onnan indult el, hogy Németh Péter a százdi oklevél adatait 150 évvel visszavetítette, minden különösebb indoklás nélkül, feltehetően benyomás alapján (hogy ne gyanítsam: nem prekoncepció nélkül). És még hány és hány ehhez hasonló példát lehetne idézni az elmúlt évtizedekből egészen napjainkig a magyar régészektől az időrend — finoman fogalmazva — „laza" kezelésére!? 7. A köznépi anyag keltezése A fentiekben — a nyakperecek kérdéskörét leszámítva — rendre annak az ezer sírnak a keltezéséről volt szó, amelyet a Hampel A-csoportba szoktak sorolni. Ugyanakkor hátravan két olyan hatalmas problémakör, mint a 25 ezres sírszámú köznépi anyag, valamint a telepek keltezésének kérdése. Mindkettőről vitatott könyvemben írtam, s az ott elmondottakat e helyütt sem akarván elismételni, csak néhány apró mozzanatra utalok. A két számot, az ezret (pontosan: mintegy 940-et) és a 25 ezret Bóna István állította szembe, s ő beszélt arról, hogy a Hampel A- és B-csoport sírjainak aránya 1995-re 1 : 25-re módosult.66 Ennek a szembeállításnak csak akkor lenne értelme, ha a két adat azonos időre vonatkoznék.
