Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
VITA 245 szerint „a tárgyalt karosi öweretek készítését, sírba kerülését is а X. század közepére kell helyeznünk". Ezzel az összegzéssel két gondom van. Egyrészt az, hogy Révész megfogalmazásában a készítés és a sírba kerülés teljesen egybecsúszott (mintha e tárgyak eleve azért készültek volna, hogy rögvest a föld alá tegyék őket). Súlyosabb a második gondom, ugyanis sem az öweretek párhuzamai, sem a fokos bárd egyetlen kárpát-medencei megfelelője nem sugallja azt a lehetőséget (még szélső határesetként sem), hogy az ezekkel egy sorba állítható karosi leletek a 10. század közepén sírba kerülhettek volna. Az analógiák alapján optimális esetben is a 10. század második felére gondolhatunk. De vajon elismerte-e Révész az analógiák bizonyító erejét? Nem olyasmit kérek-e számon tőle, amitől elhatárolódott? Már önmagában az a körülmény, hogy mindenütt párhuzamokat, megfelelőket vonultatott fel, kellő bizonyság arra, hogy lehetségesnek tartja az analógiákkal, horizontokkal való keltezést. Ezt rövid soron az ugyanezen (11/16. számú) sírból való öweretek párhuzamaiként számba vett leletekről nyilvánított véleményével igazolhatom. Mivel Révész a 11/16. sír négy bronz öweretét — mint láttuk — 10. század közepi temetkezésből eredeztette, s mivel e verettípushoz sorolta, annak legdíszesebb változataiként vette számba a zempléni vezéri sír aranyozott ezüst öwereteit s a velük teljesen egyforma bodrogvécsi leleteket, ebből következően a karosi 11/16. sír öwereteinek keltezését érvényesnek tekintette a zempléni és bodrogvécsi veretekre is, szerinte ez utóbbiak „sírba kerülésével legkorábban [kiemelés tőlem - K. Gy.] a X. század negyedik, ötödik évtizedében számolhatunk". (Vajon mi lehet Révész szerint a legkésőbben?) Nagyon érdekes Révésznek a 11/16. sír alapján levont, imént idézett megállapításait összevetni azzal, amit általában tett a karosi temetők öwereteivel kapcsolatban. Ügy vélte, hogy az öwereteket használók időszakát „aligha szűkíthetjük egy-egy generáció életének időtartamára, és ezek segítségével sem lehet elkülöníteni egymástól a honfoglaló első, második, harmadik stb. generáció tagjait... Egy-egy változatos formájú díszítményekből... összeállított övkészlet szinte minden darabjának más-más sírokban találjuk meg a párhuzamait". Ez az elv gyökeresen más, mint amit Révész a gyakorlatban alkalmazott. Sajnos, az elwel önmagának mondott ellent, hiszen éppen Karossal kivételt tett, ott nem ismerte el azt, hogy az öweretek a honfoglalók harmadik nemzedékéhez is kapcsolódhattak (már amennyiben a harmadik nemzedék élete átlépte volna a 950-es évek első felét). De gondom van az ezen elvet alátámasztani hivatott konkrét esettel is. Révész ugyanis ezt írta: „E vizsgálati módszer gyengéjét itt csak egyetlen példával illusztráljuk: a (közöletlen) fonyódi sírt a benne talált Provence-i Hugó érme alapján Mesterházy K. a honfoglalók második nemzedékéhez köti. Csakhogy e lelet egy olyan övcsatot is tartalmaz, melynek pontos mása Szerencsen került elő. A szerencsi virágdíszes öweretek megfelelői pedig a karosi 11/52. sírból ismertek. E karosi lelet viszont — a benne talált érmék alapján is! — bizonyosan [kiemelés tőlem - K. Gy.] a X. század első negyedében került a földbe, tehát mindenképpen az első [kiemelés tőlem - K. Gy] honfoglaló generáció hagyatéka!"32 A karosi 11/52. sír 925 elé keltezése távolról sem bizonyos, sőt éppen erősen vitatható eljárás, ugyanis — korábban szó volt róla — ez esetben a benne levő érméknek
