Századok – 1997

Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168

VITA 191 Két olyan állatot, amely a „klasszikus" lovasnomád életmódot nem tudja elviselni.2

2

* így az állatcsontok fentebb említett sokasága mellett egészen egyszerűen abszurddá válik ama kétkedés, amellyel Kristó Gyula a feltárások során lelt növényi magvakból levonható következtetések bizonytalanságát sejteti.222 E bizonytalanság kiindulópontja Gyulai Ferenc azon összefoglalása,22

3

amely szerint eddig csak egyetlenegy olyan maglelet került elő, amely teljes bizonyossággal a honfoglaló magyarokhoz köthető. Ebben az esetben azonban egyetlen adat is perdöntő! Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Gyulai Ferenc állásfoglalása kissé túlságosan is kritikus, mert (a fentebb már említett széles időrendi határokra hivatkozva) nem vesz figyelembe fontos telepfeltárási magleleteket pl. a csüngős ékszerrel keltezett Visegrád-Várkertdűlőről.224 E ponton kell megjegyezni azt is, hogy — a komplexitás erősítése érdekében, illetve az egyoldalú forrásválogatás látszatának elkerülése végett — Kristó Gyulának az archeobotanikán túl nemcsak a (fentebb már említett) archaeozoológiára kellett volna reflektálnia, hanem a honfoglaló magyarok életmódját vizsgáló néprajzkutatók eredményeire is. A könyvben ehelyett csak egy néprajzi összefoglalásra való hivatkozás szerepel.22

5

Balassa Iván munkájában azonban a könyv szerzője nem a részvizsgálatok sokaságára figyelt fel. A cikkből ehelyett egyetlen gondolatot emelt ki, negatív előjellel. Azt, hogy Balassa Iván szerint22

6

a magyar gazdálkodás nem annyira a nomadizmus, hanem a transzhumálás22

7

fogalomrendszerében vizsgálandó. E felvetés nem bizonyult sikeresnek - a cikk megjelenése óta a recenzens tudomása szerint Kristó Gyulán kívül más nem is hivatkozott rá. A néprajztudomány teljesítménye azonban talán mégsem csak ezen egy elgondolás alapján szemlélendő! Túlnőné e vitacikk kereteit egy részletes bibliográfia, így csak két megkerülhetetlen összefoglalásra utalnék a tárgyi néprajz köréből: Balassa Iván eke- és szántástörténeti elemzésének koraközépkori fejezetére,22

8

vagy a magyar takarmánygazdálkodás múltját tárgyaló Paládi Kovács Attila monográfiájának a honfoglalás-kort tárgyaló részére.22

9 A gazdaságtörténeti fejezet következő gondolataként Kristó Gyula a magyar agrártermelés gyengeségére következtet a moszlim földrajzi írók azon adatából, amely szerint a magyarok élelmiszer-adókat vetnek ki a szlávokra.23

0

Sőt ezen adatot ismét Kmoskó M. nyomán a 10. század eleji Kárpát-medencére vonatkoztatja. Erveléséhez egy ponton mer hozzászólni az arab forrásokat olvasni nem tudó recenzens. Egy elemző munkában érdemes lett volna részletesebben is körbejárni a moszlim földrajzi irodalom e helyét. Váczy Péter ui. 1958-ban arról írt — Czeglédy Károly szakvéleményére hivatkozva — hogy az eredeti szövegben csak adókról van szó, élelmiszerről nem.23

1

Igazának alátámasztásául Minorsky, illetve Wiet angol, illetve francia fordítását idézi, ahol az élelmiszer szó tényleg hiányzik. Tény az, hogy e felvetés a későbbiekben elsikkadt, így a kurrens magyar fordításokban23

2

— amelyekre Kristó Gyula is támaszkodott — az élelmiszer szó szerepel. Egy nagyívű történeti koncepció kidolgozása során azonban Váczy 1958-as ellenvetésére is érdemes lett volna kitérni. Olyan szakemberek segítségével, akik a középkori arab filológia kérdéseiben is járatosak.