Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
VITA 179 Kristó Gyula is gyengítette 1980-ban. Azáltal, hogy rámutatott: a Lech mezei csata után még évtizedekig indultak nyugati irányban kalandozások, csak érvényük lehetett a korábbiaknál korlátozottabb. Bizánc felé pedig egészen 970-ig, az arkadiopolisi csatáig tartott e hadjáratok „virágkora".11 4 Az ellenérvek felsorakoztatása előtt arról a néhány pontról kell szólni, amelyben a recenzens egyetért Kristó Gyulával. Egyrészt a könyv szerzőjének feltétlenül igaza van abban, hogy a „nomád" fogalmának több, egymástól lényeges pontokon is eltérő meghatározása létezik.11 5 így egy bizonyos vonatkozásban jogosnak tűnhet Kristó Gyula azon, Ecsedy Ildikóra11 6 hivatkozó bírálata is, hogy kerülendő a „félnomád" műszó használata, annak kissé megfoghatatlan tartalma miatt. Bár megjegyzendő, hogy a korszakkal foglalkozó szakemberek az utóbbi néhány évtizedben már meglehetősen egységesen használják e terminus technicust. így 1995-ben Kristó Gyula sem a terminológia pontatlansága és/vagy tisztázatlan mivolta miatt marasztalja el a honfoglalás-kort elemző kutatók többségét. О ui. — a meghatározások képlékenysége ellenére is — egyértelműen az ellen érvel, hogy a honfoglalók gazdálkodása és életformája „kétarcú" lett volna, az új hazába való költözésük utáni fél évszázadban. Azaz, a földművelés és az állandóbb jellegű téli szállások létezését tagadja a 10. század közepe előtti korszakban.117 A terminológiai problémák taglalásán túl azon a ponton is egyet lehet érteni Kristó Gyulával, hogy az életmódról folytatott vita alapja az időrend.11 8 így, a korszakkal foglalkozó szakemberek túlnyomó többségéhez igen hasonlóan ítéli meg Kristó Gyula is a magyarság életmód-váltását - a magyar történelem későbbi századaiban. Nézete szerint azonban e folyamat kezdetei nemcsak, hogy nem vezethetők vissza Etelközig, hanem még a Kárpát-medence birtokba vétele után is eltelt több nemzedéknyi idő e folyamat megindulása előtt.11 9 A kérdés lényege tehát, milyen gazdálkodást folytattak a magyarok közvetlenül a honfoglalás előtt és után, és mennyiben tekinthető e gazdálkodás és életmód a 11-13. századból ismert állapotok előzményének. A recenzált könyvben Kristó Gyula külön fejezetet szentelt a honfoglaló magyarok gazdálkodásának,12 0 ami — a kérdés súlya miatt — minden kétséget kizáróan helyes eljárás. Az azonban már módszertani szempontból nem szerencsés, hogy mégsem e fejezetben, hanem az ún. nomádállamot tárgyaló részben olvasható a gazdálkodás milyenségére vonatkozó első, és a részletesebb forrásfelsorolás, valamint az ezeket taglaló elemzés.12 1 Szintén a „nomádállami" fejezetben található továbbá egy részletes fejtegetés arról, hogy a honfoglaló magyarság „törökös" jelegű hit- és mondavilága is a tiszta nomád életforma mellett szól.122 Egy érvelés érvényét természetesen nem az dönti el, hogy a megfelelő fejezetcím alatt következik-e. Az olvasó szemszögéből nézve azonban e szerkesztési hiányosság mindenképp zavaró, hiszen az egy tárgykörre vonatkozó ismeretanyagot több helyen kell összekeresni. Továbbá a gazdálkodás módjának vizsgálata során a fentiek mellett még feltétlenül foglalkozni kellett volna az éghajlati viszonyokkal is. Annál is inkább, mert e kérdéskörre is több alkalommal kitért a könyv szerzője.12 3 Oly módon azonban, hogy nem említett kellő mértékben az éghajlati tényező és az életmód szoros összefüggésére. Közhelyszerűnek tűnik, mégis el kell ismételni: a koraközépkori Eurázsiában egy-egy etnikum gazdálko-
