Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
VITA 175 első pillanatra meghökkentőnek is tűnhet, mert számos alkalommal hivatkoztak már arra, hogy a bizánci auktorok, különösképpen pedig Bíborbanszületett Konstantin azonosnak tekintette e két népet.6 8 Ezen azonosítás azonban csak az események értékelésének sajátos, bizánci látószögét jelzi: azt, hogy az avarok és a szlávok a Balkánon együtt háborúztak a 6-7. században.6 9 Együttes katonai fellépésük azonban még nem kellő alap ahhoz, hogy Kárpát-medencei együttlakásukra is következtetni lehessen. Nem szól továbbá a fentiek ellen a Priskos által 599-ben vezetett bizánci hadjárat azon adata sem,7 0 amely szerint a kaganátus területére betörő bizánciak a hadjárat legfontosabb csatájában háromezer avar, „négyezren felül kettőezer kétszáz" egyéb barbár, illetve nyolcezer szláv harcost fogtak el: - ezen adatok ui. ismét nem a lakosság, hanem az avar had arányait tükrözik. Theophylactos Symocatta leírása alapján ui. bizonyos, hogy a csatahely környékén — különböző azonosítások szerint vagy a Bánság déli részén7 1 vagy pedig a Duna-Tisza köze legdélebbi szegletében, az űjkori Sajkáskerületben7 2 — Priskos előőrsei három gepida falut égettek fel, lemészárolva harmincezer lakosukat. (A hadjárat leírásában szereplő számadatok valóságértékéről számos egymástól igencsak eltérő vélekedés olvasható - e témára azonban e recenzió keretei közt nem érdemes kitérni). A Priskos-féle hadjárat — mint már fentebb említet -tam rá — az avar határvidék déli szegletét, a Temesközt, újkori nevén a Bánságot vagy Bánátot érte. A nomád területi berendezkedés és határkialakítás szabályai miatt pedig a gyepű közelébe eső területek etnikai viszonyai semmiképp sem vonatkoztathatók a belső részekre.72 a E vidékek a későbbiekben is többetnikumúak maradtak - J. Kovacevic megalapozottnak tűnő feltevése szerint a 7-8. században éppen a Bánság déli részén létezett egy kisebb szláv enklávé.7 3 Azaz, H. Zoll-Adamikova szakkifejezésével élve: a Bánság déli részén, illetve a Szerémségben is számolni kell egy kontaktusövezettel, annak ellenére, hogy néhány ún. ujjas fibula, illetve egyetlen újszalánkeméni (Novi skankamen, Jug.) urnasír kivételével e vidékről is csak csontvázas avar sírok ismertek. A Zimony (Zemun, Jug.) és Pancsova (Pancevo, Jug.) környéki sírmezők alapján pedig az is bizonyos, hogy az avarok csak néhány stratégiai fontosságú helyet, a folyami átkelőket szállták meg.74 Az érintkezési övezetek és a belső területek közti különbségek hangsúlyozása természetesen nem azt jelenti, hogy az avarok és a szlávok között semmilyen etnikai érintkezés ne folyt volna. E kontaktus azonban — különösen a belső területek esetében — H. Zoll-Adamikova érvelése szerint nem haladhatta meg az exogámia kereteit, illetve a gazdagabb családok által tartott háziszolgák „intézményét". (Ez utóbbiak „utánpótlási forrását" elsősorban a hadifoglyok képezhették, és ilyen sorsra szlávok mellett — vagy talán helyettük is — a Bizánci Birodalom európai részének romanizált, görög vagy őslakos elemei jelenthették az avar honfoglalás utáni fél évszázadban.) A saját környezetükből kiszakított emberek pedig igen hamar elveszthették korábbi kulturális önazonosságukat, az idő haladtával pedig minden bizonnyal elhalványult etnikai hovatartozásuk tudata is. Végezetül még egy — a kutatók többsége által rendszeresen mellőzött — szempont. Az Avar Kaganátus fennállásának idején, azaz egészen a 9. század elejéig nem az avarok igyekeztek kulturális önazonosságukat a szlávokhoz igazi-
