Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
VITA Takács Miklós A 10. SZÁZADI MAGYAR-SZLÁV VISZONYRÓL ÉS A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETMÓDJÁRÓL (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. című könyvéről.) Bevezetés helyett A magyar honfoglalás ezeregyszázadik évfordulója nemcsak a szélesebb közvélemény, hanem a szaktudomány számára is jó alkalom kell legyen e korszak áttekintéséhez. A honfoglalás eseményei iránti — nem csekély, de talán nem is kellő mértékű — érdeklődés ui. nagy segítséget jelenthet az e tárgykörbe tartozó könyvek és tanulmányok megjelentetéséhez - különösen a mai, a humán tudományok és a kultúra támogatása iránt meglehetősen érzéketlen korunkban. E tényt több történész, régész, néprajzkutató is felismerte, így igencsak örvendetesen megugrott a honfoglalást feldolgozó tanulmánykötetek és monográfiák száma.1 Kimagasló szerepet foglal el az új művek alkotásában és megjelentetésében Kristó Gyula, aki az évfordulóra az alább tárgyalandó, művelődéstörténeti jellegű köteten2 kívül egy-egy angol,3 illetve magyar4 nyelvű eseménytörténeti és/vagy népszerűsítő jellegű összefoglalást is írt. Nevéhez fűződik ezen felül még nemcsak a tanulmányok egész sora,5 hanem a korszak írott forrásanyagának új, és tegyük hozzá az előzőeknél6 teljesebb összeállítása is.7 E szorgalom és munkabírás előtt tisztelettel fejet kell hajtani. A bő szakirodalmi termés fölötti öröm érzését azonban némiképp beárnyékolja az, hogy Kristó Gyula nem kevés helyen ismétli önmagát. Méghozzá nemcsak oly módon, hogy a jegyzetek nélkül, hangsúlyosan népszerűsítő szándékkal írott összefoglalásában8 kivonatolja a korábbi munkákat, hanem a szakközönségnek szánt elemzéseiben is.9 Kristó Gyula eljárása talán azzal magyarázható, hogy el akarta juttatni munkáit minden érdeklődőhöz, még a többszörös önismétlések árán is. Igyekezete méltányolandó, bár műveinek későbbi felhasználását bizonyosan meg fogja nehezíteni a sokszoros visszautalás kényszere. Kristó Gyula felsorolt munkáinak közös kiindulópontja a honfoglaló magyar társadalom új szempontú értékelésének az igénye. Az új minősítés azonban ez esetben igencsak viszonylagos értelmű, hiszen a recenzált szerző tulajdonképpen a századfordulón és az 1950-es években vallott lovasnomád koncepcióhoz tér viszsza, bírálva az elmúlt három évtizedben született állásfoglalásokat. Azaz, miközben a jelenlegi „többségi" álláspontot támadja, két korábbi periódus „többségi" véleményét igyekszik feleleveníteni. A történettudományban természetesen egé-
