Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Röszke földje és népe (Ism.: Paládi-Kovács Attila) VI/1431
TÖRTÉNETI IRODALOM 1431 cionáriusoktól eltekintve — politikailag passzívnak mutatkozott. Sőt a Hűségmozgalom keretében ellenállást is tanúsított. Föglein Gizella A magyarországi németek elhurcolása és elűzése. Válogatott szemelvények a korabeli sajtóból 1944-1948. című, Zielbauer György szerkesztette friss kiadványról ad rövid ismertetést, amely a kitelepítés folyamatához igazodva kronológiai sorrendben adja közre a központi és a vidéki újságoknak (így a Szabad Nép, Szabad Szó, Magyar Nemzet, Új Dunántúl stb.) vonatkozó fontosabb cikkeit, vagy azok részleteit. A cikkek túlnyomó többsége a magyarországi németekkel szemben radikális eljárást követel, a kitelepítés igényét veti fel, csak néhány cikk ad hangot a magyarországi németség ellentmondásos helyzetének. Világosan kiderül a cikkekből, milyen véleményt képviseltek az egyes politikai pártok a magyarországi németekkel szemben. Korom Mihály Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig c. előadásában fontos összefüggésekre világít rá. A benesi és sztálini tervek a magyarországi németek kitelepítésének kérdését összekapcsolták a Felvidéken élő magyarok kitoloncolásával. Nálunk a németek kitelepítését mindenek előtt a Felvidékről kitoloncolandó magyar őslakosság számára való helyteremtés, a szélsőséges csehszlovák nacionalista és soviniszta célok és az azokat mindenben támogató szovjet érdekek inspirálták. A Magyarországról kitelepítendő németek számát a benesi diplomácia igyekezett oly magasra srófolni, mint a szlovákiai magyaroké. így látott lehetőséget arra, hogy helyet csináljon majd a kitelepítendő magyaroknak Magyarországon. Németország amerikai megszállási zónájába összesen 125-127 ezer személyt vittek ki, a szovjet zónába pedig kb. 38 ezret. Balogh Sándor a magyarországi németek elhurcolásáról és elűzéséről tartott előadásában a magyar kormány és az egyes politikai pártok hozzáállását vizsgálta. Hangsúlyozta a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság elsőrendű felelősségét. Bár a korabeli magyar kormányok nem tették magukévá a kollektív felelősség elvét, ennek ellenére felelősek a magyarországi németek sorsáért. Ez a felelősség elsősorban a közreműködésből következik — írja Balogh —, és abból is adódik, hogy a magyar hatóságok, ill. képviselőik a kitelepítések végrehajtása során nemegyszer visszaéltek helyzetükkel. A konferencia zárszavát a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke, Kerner Lőrinc tartotta. Kiss Zsuzsanna RÖSZKE FÖLDJE ÉS NÉPE Szerkesztette Péter László Röszke Község Önkormányzata, Szeged, 1996. 504 o. Röszke 1950-ig Szeged része, hosszabb ideig legeltetésre, sőrehizlalásra szolgáló pusztája, később kertészsége, majd tanyavilága volt. Neve az újkorban ritkán fordult elő a levéltári forrásokban. A 18-19. században a többi „alsótanyai részekkel" együtt emlegették. Azonban a 19. század közepén szervezett röszkei tanyai kapitányság, majd az 1886-1949 között fennálló Röszke-Szentmihálytelek tanyai kapitányság területe nem azonos Röszke mai, 1950 utáni határával. Ez a körülmény jelentősen megnehezítette a község történetének megrajzolását. Röszke mai határát a Tisza, a trianoni határ, az E75 jelű nemzetközi űt és Szentmihály határa jelöli ki. Szikes laposok, ősi Tisza-medrek maradványai, löszös felszínek váltakoznak határában a feketeföldi homoktáblákkal. A 10-11. században Röszke vidékén terült el „Szeged erdeje", s az ott kitermelt mocsári tölgyeket a vár, a város építésére és hajóépítésre egyaránt hasznosították. Ez magyarázza a község nevének eredetét, az 'irtvány' jelentésű rez szótőből lehetséges származtatását is (84-88. o.). Röszke határában három 10. századi település nyomait (honfoglaló magyarok lovas temetkezései) tárták fel a régészek. Értékes leletek igazolják Röszke életének folyamatosságát a 11-15. században (50-54. o.), de a település középkori történetét teljesebben mutatják meg az írott források. Szegfű László egyetlen nagyívű fejezetben tekinti át a mohácsi vészig eltelt századok helyi, s vele szükségképpen a szegedi táj történetét. A hódoltság kora teljesen kimaradt a kötetből. Pedig a török források alapján valószínűleg lehetne valamit mondani a terület sorsáról. A következő tanulmány azonban már a 19-20. századi népesség számának alakulását, történeti demográfiáját elemzi hatalmas adattömeg alapján. Kováts Zoltán táblázatai, grafikonjai mintaszernek, elemzései a korszak népesedési viszonyainak országos vizsgálatához is biztos támpontot nyújtanak.
