Századok – 1997
Kisebb cikkek - Glant Tibor: Roosevelt; Apponyi és Habsburg Monarchia VI/1386
KISEBB CIKKEK 1393 is különösen befolyásos politikusnak tartotta. Apponyi három amerikai útja közül a másodikról tudjuk a legtöbbet, hiszen beszámolt róla az amerikai, a magyar és az amerikai magyar sajtó, Apponyi részletesen tárgyalja azt emlékirataiban, és három útitársa közül ketten is kiadtak egy-egy rövidebb visszaemlékezést.1 7 Azt azonban csak Apponyitól tudjuk, hogy mi is történt Oyster Bay-ben, amikor negyedszer és utoljára találkozott Roosevelttel. Egy viharos tengeri utat követően Apponyi 1911. február 7-én szállt partra New Yorkban, ahol az amerikaiak és az amerikai magyarok népes csoportja fogadta őt.1 8 A kötelező protokoll után — látogatás a Fehér Házban Taft elnöknél, találkozás Biyce brit és Jusserand francia nagykövetekkel — Apponyi első útja Oyster Bay-be vezetett, ahol másfél napot töltött Roosevelttel és családjával. Részletesen megbeszélték Apponyi tervezett amerikai előadásait, s ekkor alakult ki köztük az első komolyabb nézetkülönbség: míg a magyai- gróf a nemzetközi konfliktusok rendezését csak békés úton, döntőbíráskodással tartotta megvalósíthatónak, addig Roosevelt úgy gondolta, hogy egyes esetekben szükség lehet nemzetközi katonai beavatkozásra is. Mindezt Apponyi memoárjában tagadja — talán nem emlékezett pontosan —, ám Roosevelt egy későbbi levele bizonyítja a nézetkülönbséget. Megbeszélték Roosevelt európai benyomásait és tapasztalatait is, és amilyen megkönnyebbüléssel vette tudomásul Apponyi azt, hogy Roosevelt továbbra is komoly ellenszenvet táplál a cári Oroszországiránt, annyira aggasztotta őt az, hogy barátjára kezdett átragadni „az Anglia közvéleményében megnyilvánuló bizalmatlanság Németországgal szemben". Ferenc Józsefről Roosevelt még Eberhárdon azt mondta, hogy „semmi áron sem szeretnék olyasvalamit mondani, ami ezt az urat megbánthatná, vagy amit rossznéven vehetne". Ekkor zajlott le az a korábban már említett vacsora, amikor IV Béláról (vagy Habsburg Rudolfról) is beszélgettek, s ez volt kettejük utolsó találkozása is, ám a levelezés folytatódott, egészen 1915 nyaráig.19 Apponyi sikeres amerikai körútjára a koronát február 9-én (tehát Oyster Bay-i látogatása előtt) tette fel a Kongresszus képviselőházában mondott beszédével, melyben Amerika nagyságát méltatta.20 Második útja során számos hírességgel ismerkedett meg, többek között Andrew Carnegie-vel és John D. Rockefellerrel is. Körútját egyetlen incidens zavarta meg, amikor is Chicagóban a feldühödött csehek és szlovákok majdnem megverték őt.2 1 Noha Pulitzer lapja, a New York World kitüntető figyelemmel követte Apponyit, a Roosevelt által beígért találkozóra az amerikai sajtó vezetőivel nem került sor, s Pulitzer irataiban sincs utalás arra, hogy keresték volna egymással a közvetlen kapcsolatot.22 Apponyi március 7-én indult haza, valószínűleg vegyes érzelmekkel: egyfelől hatalmas szónoki sikereket ért el, és kivételes megtiszteltetésben volt része, másfelől azonban Roosevelt megváltozott nézetei, illetve a chicagói incidens mély nyomokat hagytak benne, s minden bizonnyal ez utóbbi miatt utasította el az amerikai magyarok 1914. évi meghívását, és küldte Amerikába Károlyit maga helyett. * * * 1912 elnökválasztási év volt Amerikában, s Roosevelt ismét harcba szállt. A közte és Taft között fennálló nézetkülönbségek végül is a republikánus párt szakadásához vezettek, s nevető harmadikként a demokrata párti Thomas Woodrow Wilsont választották meg. Novem-
