Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glant Tibor: Roosevelt; Apponyi és Habsburg Monarchia VI/1386

1388 KISEBB CIKKEK századokra nyúltak vissza. Még az első világháború előtt, egyik amerikai útja során Apponyi elmesélte anyámnak, hogy TR gyakorlatilag szó szerint felmondott neki egy régi magyar hősről szóló történetet, és amikor ő, Apponyi gróf, meglepetését fejezte ki, hogy TR mennyire részletesen és mennyire pontosan visszaemlékezett, az elnök elmondta neki, hogy azt az írást mintegy húsz évvel korábban olvasta, és azóta eszébe sem jutott."5 Sajnálatos módon Roosevelt tollából hasonlóan részletes értékelés Apponyiról nem olvasható: emlékiratainak második kötetét meg sem írta, életrajzírói középeurópai politikáját nem tárgyalják, sőt egyetlen olyan levelet sem találtunk, melyben Apponyit egy harmadik személynek mutatja be. Az egyetlen, valószínűleg legalább részben Rooseveltnek tulajdonítható értékelés Apponyiról az Outlook című hetilap 1911. február 18-i számában — vagyis Apponyi második amerikai útja idején — jelent meg. A szerző szerint a kiegyezés óta Magyarország vált a Kettős Monarchia domináns felévé, s ebben nemcsak Kossuthnak és Deáknak, hanem a kortárs magyar politikusoknak, elsősorban Apponyinak is jelentős szerepe volt. Az akkor 65 éves Apponyit a demokrácia élharcosaként, a magyar belpolitikai konszenzus létrehozójaként és megtestesítőjeként mutatja be. Külön kiemeli az 1907. évi oktatási törvény pozitív vonásait, s meg sem említi a nemzetiségi iskolák bezáratását. Leírja Apponyi fenyegetően harcias külsejét is, de hangsúlyozza azt is, hogy a magyar gróf a nemzetközi békemozgalom egyik élharcosa, s zárásként megemlíti, hogy Apponyi beszédet mondott az amerikai képviselőházban is.6 Ezzel az írással az a gond, hogy nyilvánvalóan propagandisztikus céllal íródott, s nem feltétlenül tükrözi a szerző teljesen őszinte véleményét - ellentétben Apponyi korábban bemutatott véleményével, mely Roosevelt halála után mintegy másfél évtizeddel íródott. Ezért Roosevelt Apponyi Albertről alkotott képét és kettejük viszonyát csak levelezésük elemzésével rekonstruálhatjuk. 1904 és 1915 közötti levelezésükből 21 darab levél maradt fenn és olvasható Roosevelt iratai között a Kongresszusi Könyvtár kézirattárában, kettő pedig nyomtatásban is megjelent. A vizsgált időszakban négyszer találkoztak, háromszor Amerikában, egyszer pedig Magyarországon. Első találkozásukra 1904 szeptemberében került sor. Apponyi 1895-ben kapcsolódott be az Interparlamentáris Unió munkájába, s hamarosan a mindenkori magyar delegáció vezetője lett. A St. Louis-i világkiállítás tiszteletére az Unió 1904. évi gyűlését Missouri állam fővárosába hívták össze, s Apponyi vezette a magyar delegációt, melynek tagja volt többek között a későbbi magyar miniszterelnök, gróf Bethlen István és neje is. A magyar delegáció szeptember 3-án érkezett meg New Yorkba, s a látványos fogadtatás7 után Apponyi Oyster Bay-be utazott, Roosevelt elnök magánbirtokára. Ezt a találkozást Apponyi kezdeményezte: elutazása előtt ajánlást kért Bellamy Storertől, Roosevelt bécsi nagykövetétől, s régi barátja, Hengelmüller László, a Monarchia washingtoni nagykövete is a segítségére sietett. Az Oyster Bay-i első látogatás vacsorával kezdődött, melynek során Roosevelt elnök tréfásan „Alice hercegnődnek szólított lánya Apponyit a magyar nőkről faggatta. Vacsora után már komolyabb témák is szóba kerültek. Kiderült, hogy Apponyi németül olvasta Roosevelt több útleírását és a spanyol-amerikai háborúról szóló könyvét is. Röviden megtárgyalták a közelgő választásokat, valamint az orosz-japán háborút. Apponyi szóvá tette, hogy az amerikaiak