Századok – 1997

Közlemények - A. Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok gazdasági; kulturális helyzete 1918–1941 VI/1355

1368 A. SAJTI ENIKŐ egyházat az állammal szemben, mint az ortodox egyház jelenlegi helyzete. A konkordátum elfogadása a szerb közvéleményben a hazaárulással volt azonos. Az ortodox egyházzal folytatott tárgyalások végül is arról győzték meg a miniszterelnököt, hogy reménytelen a konkordátumot ratifikáció céljából a szenátus elé terjeszteni, így végleg lemondott szándékáról. A magát a szerb államiság örökösének valló jugoszláv államnak tehát az 1914-es, még Szerbia által kötött konkordátummal ellentétben nem sikerült az 1935-ös konkordátumot a szerb nemzeti egyház ellenállása miatt életbe léptetni.65 Mint láttuk, a jugoszláviai magyarok minden törekvésük mellett sem tudták elvesztett gazdasági pozícióikat visszaszerezni, nem sikerült, nem sikerülhetett a jugoszláv agrárreform számukra kedvező revízióját sem elérni. Ugyanakkor az újabb kutatások azt is kimutatták, hogy ellentétben a két világháború között megjelent, alapvetően sérelmi szempontú tanulmányokkal, a vajdasági nagybirtoknak, köztük a magyar birtokosok kezén lévő földeknek is, gazdasági megfontolásból a tervezettnél jóval kisebb hányada került szétosztásra. Jóval nagyobb arányban vesztették el birtokaikat a Magyarország javára optáltak, míg a jugoszláv állampolgárságot felvevő tulajdonosok kezén aránylag jelentősebb területek maradtak. Súlyosabb gondot jelentett a magyar parasztság teljes kirekesztése a földreformból, valamint a korábban oktatói, kulturális feladatokat is szolgáló közösségi, egyházi földek kisajátítása. Kulturálisan a magyar iskolahálózat drasztikus leépítése, a névelemzés, valamint kezdetben kulturális szervezeteik betiltása sújtotta leginkább a több mint félmilliós délvidéki magyarságot. S míg a 20-as évek elején a nemzeti alapon szerveződő politikai párt megalakítása és az új állam politikai, parlamenti életébe történő bekapcsolódás volt a fő célkitűzés, a királyi diktatúra időszakában, a nemzeti alapú politikai szervezetek, köztük a Magyar Párt betiltásának kényszerű tudomásul vétele miatt, a hangsúly a kulturális szervezkedésre tevődött át. Paradox módon az első világháború utáni európai rend felbomlása, Magyarország területi revíziók által bekövetkezett közép-európai súlyának növekedése, Jugoszlávia belső centralista egységének fellazulása és külpolitikai veszélyérzetének felerősödése hozta meg a délvidéki magyarság számára a nemzetiségi lét megőrzésének táguló lehetőségét. E rövid, pár hónapos időszaknak Jugoszlávia katonai lerohanása és felosztása, s a Délvidék Magyarországhoz történő visszacsatolása vetett véget. JEGYZETEK 1 A katonai egyezmény teljes szövegét közli Zapisnici sa sednica delegaciji Kraljevine SHS na mirovnoj konferenciji u Parizu 1919-1920. Priredili Bogdan Krizman, Bogumil Hrabak. Beograd, 1960. 311-312. Részletesen tárgyalja a kérdést Ormos Mária: A belgrádi katonai konvencióról. Történelmi Szemle, 1979. 1. sz. 12-38. Vö:. Padovától Trianonig 1918-1920. Kossuth Könyvkiadó, 1983. uO-74. 2 A belgrádi konvenció első cikkelyét, amely kimondta, hogy az antant megszállás alá került területeken a polgári közigazgatás a helyi szervek kezében marad, a magyar kormány úgy értelmezte, hogy továbbra is jogosult a Délvidék közigazgatásának ellátására. Az újvidéki Nagy Nemzeti Tanács viszont, mint törvényhozó testület, e részek közigazgatását egy lokális kormányra, a Bánát, Bácska, Baranya Nemzeti Igazgatóságra bízta. 3 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) K-437. Társadalmi Egyesületek Szövetsége Központjának iratai. 1922-8-732.; 532. 4 A német hitelszövetkezetek 1923-ban létrehozták saját bánáti központjukat, az Agráriát. 5 MOL K-437 1928-5-262.