Századok – 1997
Közlemények - A. Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok gazdasági; kulturális helyzete 1918–1941 VI/1355
1364 A. SAJTI ENIKŐ kiadása önfeláldozás vagy üzleti megállapodás kérdése volt. A magyar feliratú filmek forgalmazását 1929-ben betiltották.4 2 Az 1922 szeptemberében megalakult Magyar Párt mellett — amelynek tevékenységére e helyen nem térünk ki — a délvidéki magyarság önazonosságának megőrzésében fontos szerepet játszottak régi, valamint újonnan létrehozott kulturális egyesületek, egyházi szervezetek, a gazda- sport- és olvasókörök, valamint a segélyegyletek. A 20-as évek végén, jugoszláv kimutatások szerint 83 különféle típusú magyar egyesület működött.4 3 Köztük a nagymúltú szabadkai Magyar Olvasókör (Népkör), a csaknem hatvan esztendős Bánáti Magyar Közművelődési Közösség, az 1940 februárjában megalakult Zágrábi Magyar Közművelődési Közösség, hogy csak néhányat említsünk. Nemcsak a kultúra, a nyelv fenntartása érdekében fejtettek ki sokszor heroikus munkát, de a Magyar Párt tevékenységének 1929. január 6-án történt betiltása után ezek az egyesületek igyekeztek pótolni a magyarok politikai érdekképviseletét is. Mivel a királyi diktatúra bevezetése utáni időszakban teljesen reménytelen volt a Magyar Párt tevékenységének felújítása, különösen fontossá vált a magyarság egységes kulturális szervezetének megteremtése. Erre a magyar-jugoszláv külkapcsolatok 1918 óta nem tapasztalt javulásának időszakában, az 1940. december 12-én megkötött magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés után, 1941. január 30-án került sor hivatalosan, bár a Jugoszláviai Magyar Közművelődési Szövetség gyakorlatilag már 1940 novemberétől működött, Újvidék központtal. A Szövetség célja a magyarság „lelki, esztétikai, morális, társadalmi, fizikai és kulturális" erősítése volt, de alapszabálya megfogalmazta gazdasági pozícióinak megerősítését is. Külön is hangsúlyozták a magyar hagyományok és nyelv ápolásának fontosságát, az iskolahálózat fejlesztését. A Jugoszláviai Magyar Közművelődési Szövetség vezetőinek kiválasztása tükrözte azt a nyíltan is bevallott célt, hogy a Szövetség a magyarság valamennyi irányzatát tömöríteni kívánja. Elnöke az eddig politikailag lényegében semmiféle szerepet nem vállaló Krámer Gyula lett, a keresztény irányzatokat két alelnök, Ágoston Sándor bácskai evangélikus püspök, valamint Korányi Elemér katolikus plébános, pápai prelátus képviselte. A betiltott Magyar Párt politikai garnitúráját Sántha György mint tiszteletbeh elnök fémjelezte. A szúkebb vezetés tagja volt ezen kívül gróf Biszinger Ernő, aki eddig szintén nem vállalt közéleti szereplést.4 4 A belgrádi politikai körök kisebbséggel szembeni fokozódó toleranciáját jelzi az évtizedek óta húzódó hivatásos magyar színház ügyének megoldása is. Érdemes idézni a belügyminisztérium érvelését a színház engedélyezése kapcsán. Eszerint a kormánynak azért kell engedélyeznie a magyar színtársulat működését, mivel a Vajdaságban működő mintegy 200 amatőr színtársulat komoly veszélyt jelent az államra, mivel ezekben „a magyar demokratizmus fejlődik", s a „félig írástudatlan fiatalok ezekben a társulatokban megtanulják a m agyar irodalmi nyelvet". A hivatásos magyar színtársulat megnyitása — folytatódik az érvelés — lehetővé tenné az amatőr együttesekbetiltását, s így,,megszabadulunk mintegy 200 aktív magyar nemzeti és kulturális munkástól, eloltjuk ezt a 200 fénysugarat, amely mind a magyar eget világítja be, az aktív fiatalok helyébe olyan közönséget teremtenénk, amely csak hallgat, azaz egy passzív tömeget".45 Több sikertelen kísérlet után végül is 1940 januárjában, Belgrádban kezdte meg működését az első magyar hivatásos színtársulat, egy Mihajlo Mangier nevű orosz emigráns koncessziója alapján, az Orosz Otthonban.46
