Századok – 1997
Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305
1330 JEMNITZ JÁNOS Ugyanekkor Morris örvendetesnek ítéli a Skót Munkáspárt szárnybontását is, főként mert a Szocialista Ligát már elhaló szervezetnek látja. Ugyanekkor Morris, aki a parlamenti rendszerrel szemben rendkívül kritikus volt, megelőlegezte azt is, hogy Hardie és a Munkáspárt még képviselőket is bejuttathat a parlamentbe. Ezt ugyan az 1888-as mid-lanarki választási harc után jelentette ki - de még három évvel azelőtt, hogy Hardie és társai tényleg be is juthattak a parlamentbe. Am Morris mindehhez azt is hozzáfűzte, hogy „akkor új fázis kezdődik", elkerülhetetlenül új problémák, feszültségek és ellentétek lépnek fel magában a pártban is.(S ezzel a problémával valóban minden „sikeres" pártnak szembe kellett a későbbiekben néznie - vagyis ebben Morris nem tévedett.) Az aggályok, avagy erős fenntartások azonban Hardie-t nem érintették, olyannyira nem, hogy vele Morris 1889-1892 között különféle alkalmakkor együtt tudott működni. A Skót Munkáspárt össztevékenységének, eredménylistájának értékelése és így persze Hardie idevágó erőfeszítéseinek is igen ellentmondásos a kései brit történeti irodalomban. Az egyik oldalon Cole, Morton-Tate, Reid, Benn korszakos jelentőséget lát benne - s valamennyien hangsúlyozzák, hogy a Független Munkáspárt (ILP) közvetlen elődje volt. A másik oldalon Morgan viszont azt húzza alá, hogy alig ért el eredményt és befolyása igen korlátozott volt.69 Morton-Tate munkája viszont arra is rávilágít, hogy a Munkáspárt mennyiben volt „széles ház", s vezetői is mennyire különféle munkás, szocialista, szakszervezeti és szellemi irányzatokat képviseltek, s hogy ezt eredményesen miként tudták együtt is tartani.70 Ugyanez a véleménye Hintonnak is, aki egyúttal rávilágít, hogy a pártnak Skóciában tényleges nagy sikere volt, s azt is megvilágítja, hogy Londonban az eltérő szociális miliő, a munkásrétegeződés magyarázza, hogy ott a liberális befolyás miért maradt élő tovább, s a Skót Munkáspárt miért nem tudott azonnal áttörni délre, a londoni központba.71 A határozottan és büszkén skót és baloldali történész, James D. Young miközben átfogóbb és mélyebb elemzést ad a skóciai munkásmozgalomról, persze szintén pozitív véleményt formál ezekről a korabeli kísérletekről, így a Skót Munkáspártról és Hardie-ról is.72 Első lépések a II. Internacionáléban (1889-1893) A nemzetközi munkásmozgalom összefogásának, koordinálásának gondolata évek óta napirenden volt. 1881-ben, 1883-ban, 1886-ban nemzetközi munkáskongresszusokat szerveztek, amelyeken mindig felmerült az Internacionálé újjáalakításának gondolata. 1886 és 1888 között erősbödő tendenciával különféle országok szocialista pártjai, illetőleg szakszervezetei hoztak ismételten határozatokat arra, hogy szervezeteik, pártjaik tegyék meg erre a szükséges kezdeményező lépést. Ennek egyik mozzanata volt az 1887., illetve 1888. évi angol szakszervezeti kongresszus is - amelyen Hardie éppenséggel azok között volt, akik kezdeményezték a nemzetközi munkásszövetség újjáalakítását. Olyannyira így volt ez, hogy amikor 1883-1888-ban még a német szociáldemokrata párt is habozott, hogy saját kezébe vegye-e egy ilyen jellegű nemzetközi találkozó megrendezését, majd amikor pártolólag átengedte ezt a szerepet a francia
