Századok – 1997
Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305
1314 JEMNITZ JÁNOS Később, 1885 novemberében a választási harc tetőzésekor, Hardie nagyobb cikket is írt a Liberális Párt mellett. A nyilvánvaló „akadékoskodókkal" vitatkozva hangsúlyozta: „Ez a párt harcolt értetek és nyerte el számotokra a polgárjogot. Ez a párt adott nektek olcsó sajtót, hogy táplálhassátok elméteket. Ez a párt óhajtja a legtöbb ember számára a legtöbb jót nyújtani... A külhonban is az igazság érvényesítéséért áll ki, a világ leggyengébb nemzetei számára is ezt kívánja biztosítani. Ennek a pártnak nagy és tisztelt vezére William E. Gladstone, az az ember, akit nemcsak nálunk tisztelnek."21 S hogy ez a liberálisoktól való eltávolodási folyamata már e lelkes liberális agitáció idején megkezdődött, azt bizonyítja az is, hogy amikor 1885-ben a Skóciában tevékenykedő két szocialista, John Bruce Glasier és az osztrák származású, de hosszú ideje Angliában élő Andreas Scheu, az I. Internacionálé korszakának veteránja, megszervezte 1885-ben a Skót Föld és Munkás Ligát (Scottish Land and Laboür League), amelynek központja Edinburghban volt, Hardie ezt kezdetben fenntartással fogadta, de még ugyanebben az évben vállalta, hogy Bruce Glasierrel közös agitációs körutakra indul.22 Ugyanez a „munkásvonal", s határozottabb antikapitalista felfogás mutatkozott meg abban is, hogy Hardie, aki a bányászok Hamiltonban tapasztalt éles liberálisellenességén meglepődve írta az Androssan Heraldban az idézett sorokat, ugyanakkor a Hamilton Advertiser hasábjain már maga is annyiban „engedett" e bányászhangulatnak, hogy kijelentette: a munkásoknak-bányászoknak nem kell feltétlenül támogatniuk a Liberális Párt valamennyi jelöltjét. Vagyis a liberális agitátor Hardie mellett már az 1885-ös választáskor is jelentkezett a liberálisoktól elszakadó Hardie. Minderre Hardie-t még valami késztethette. Tapasztalnia kellett: nemcsak ő hat a körzet bányászaira, munkásaira, de őmellette is kialakulhatnak radikálisabb, egyértelműen már a szocialistákkal kapcsolatot kereső csoportok, irányzatok, így tudnia kellett, hogy saját „székvárosában", Cumnockban egyes bányászok már a szociáldemokrata Justice-t rendelték meg, s a bányászok egyes megbízottai felkeresték Hyndmant23 a Szociáldemokrata Föderáció vezetőjét. Számuk, befolyásuk nem volt nagy, de a jelenség Hardie-t mégis előrelépésre késztette. S erre sarkallta az is, hogy Hardie-t magát is felkereste ekkor az SDF egy szervező agitátora, James Patrick, s ez szintén szocialista irányba terelte.24 A szociális nyugtalanság évei és hatásuk (1884-1887). Az első parlamenti jelöltség önálló munkás programmal (1887). 1873-ban kezdődött meg az a hosszú gazdasági depresszió, amely kihatott az egész civilizált ipari világra, s 1884-1886-ban mindenütt elérte a mélypontot. Számos országban szociális robbanások következtek be, sztrájkarcok és heves munkanélküli mozgalmak kezdődtek. A gazdasági bajok és kísérőjelenségeik Nagy-Britanniát sem kerülték el. Míg a szakszervezeti tagoknak 1882-1883-ban még csak 2-3%-a volt munka nélkül, 1884-re már 8%-nak, 1885-ben 9%-nak, 1886-ban pedig 10%-nak nem volt munkája. Ekkora munkanélküliség önmagában is nehezen viselhető el, hát még az akkori körülmények között, társadalombiztosítás nélkül!
