Századok – 1997

Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305

KÖZLEMÉNYEK Jemnitz János JAMES KEIR HARDIE Politikai életrajz (Fejezetek egy készülő életrajzból) Nagy-Britannia politikai életének főbb változásai - és Keir Hardie. (Kronológiai vázlat) Mielőtt Keir Hardie életútját nyomon követnénk, szükségesnek látszik felvázolni azt a kort, azt az objektív alapot, hátteret, amelyen ez a fiatal bányászfiú előbb szakszervezeti, majd politikai munkásvezetővé és országos politikai tényezővé nőhetett. Hardie születésének idején, 1852 és 1854 között történik meg India és Burma teljes brit gyarmatosítása, s alig születése előtt fojtották el a hinduk nevezetes szipoly lázadását. A belpolitikai síkján pedig még gyermekéveiben, 1865-ben vette át Palmerston halála után William Gladstone a Liberális Párt vezetését - amelynek egy nemzedéken át vezére maradt. Gladstone szövetséget alakított ki az 1820-1840-es évek brit politikai életében szereplő reformerekkel, a radikális klubok tagjaival, akik ezt követően laza szervezeteiket fenntartva a Liberális Párt balszárnyán helyezkedtek el, s klubjaik révén is kapcsolatban álltak munkás-szakszervezeti vezetőkkel. 1867-ben azonban a liberálisokkal való küzdelemben a konzervatívok ugyancsak egy nemzedéken át vitathatatlan vezére, Benjamin Disraeli volt az, aki jelentős parlamenti reformot vezetett be - úgy, hogy a konzervatívok lehetséges bázisát növelje, illetőleg a liberálisok bázisát képező nagyburzsoázia nehézségeit fokozza. A választók számát a reform kétszeresére emelte, 2 250 000 ember jutott választójoghoz, de az ipari munkások és a bányászok jó része még nem. Az új választójog bevezetése utáni első választáson, 1868-ban a liberálisok győztek. Újra Gladstone alakíthatott kormányt, és nem utolsósorban a radikálisok nyomására egy sor reformot foganatosított. 1870-ben megvalósították a kötelező oktatást, s ezzel megszüntették az egyház kulturális monopóliumát, majd 1871-ben elismerték a szakszervezeteket is - de ugyanakkor olyan törvényt is hoztak, amely megtiltotta sztrájkőrségek felállítását. Éppen a sztrájkok és a kormánytilalmak voltak azok, amelyek megrontották a liberálisok és a korábban biztosnak hitt munkásrétegek és képviselőik kapcsolatát.