Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
1294 GYÁNI GÁBOR közép- és nagypolgárság legasszimiláltabb tagjai álltak, ám ez nem feltétlenül jellemezte a kereskedők utánpótlását. A második zsidótörvény (1939) diszkriminatív rendelkezése alól pl. a budapesti zsidó ügyvédek közel negyedét azért mentesítették, mert még 1919-et megelőzően kikeresztelkedtek.140 A zsidó és a keresztény ügyvédek közti feszültség, mindamellett, összehasonlíthatatlanul kisebb, mint amit az orvosoknál tapasztalhattunk. Közvetve erre vall, hogy még a zsidótörvényeket követően sem vesztették el a zsidó ügyvédek összes addigi szakmai és gazdasági pozícióikat, talán mert keresztény pályatársaik sem törekedtek ennek elérésére. Az okokról Kovács Mária azt tartja, hogy az ügyvédek politikailag motivált megosztása nem lehetett sikeres, mert „a zsidó ügyvédek viszonylag nagyfokú társadalmi integráltsága... a nem zsidókkal való együttműködés szövevényes rendszerén alapult. Zsidó és nem zsidó ügyvédek közös irodákat tartottak fenn, az ügyvédek nemritkán tartottak más vallású jelöltet, akikből olykor még családtag is lehetett".14 1 1939-ben pl. csupán a 45 évesnél idősebb zsidó származású (mentesített) ügyvédeknek több mint a harmada élt vegyes házasságban!14 2 A zsidó és keresztény ügyvédek szembeállításának további gátja, hogy az utóbbiak maguk is mélyen betagozódtak az üzleti életbe, és egyáltalán nem idegenkedtek a „merkantil típusú" ügyvéddé válás perspektívájától. Az 1930-as években az ügyvédek kezén lévő tőke egyenesen háromötöde tartozott keresztény ügyvédekhez.14 3 Végül, az ügyvédség hagyományos jogtisztelete és töretlenül őrzött liberális tradíciója sem sok teret hagyott a totalitárius politikai mentalitás befogadásának. Ha volt egyáltalán valamennyire is intakt keresztény felségterület a szakmán belül, az a bíróságok alkalmazottjaira szúkült. Már Szende Pál felfigyelt rá, hogy a hagyományos középosztály, a dzsentri köréből kikerülők, az ügyvédek „feudális típusá"-nak a képviselői mennyire vonzódtak a közhivatalok és a bíróságok világához, melyekkel jobbak is a kapcsolataik, mint a merkantil ügyvédeknek. Fokozottan áll ez a bírók (és ügyészek), valamint a fő társadalmi forrásukul szolgáló keresztény középosztály közötti szoros kapcsolatra. 1930-ban 1779 bíró és ügyész volt az országban, akik abszolút többségét (kétharmadát) közhivatalnok és birtokos szülő indította útjára. Ráadásul feltűnően gyakori ebben a foglalkozási körben az elcsatolt területekről származó, tehát a menekült középosztálybeli elem.14 4 Az értelmiség további csoportjai sorában csak röviden említjük meg az orvosokkal nagyjából egyező létszámú diplomás műszaki értelmiséget, a mérnököket (1941-ben számuk közel 12 ezer fő). A mérnöktársadalom nagyobb hányada, az orvosokhoz hasonlóan, alkalmazottakból állt és legföljebb a harmadát képezték a kifejezetten szabadfoglalkozásúak. Az alkalmazott mérnököknek a fele volt közhivatalnok, zömében minisztériumi állást töltve be, a másik fele a magángazdaságban helyezkedett el, mint vállalati alkalmazott. A mérnöktársadalomban sem elhanyagolható a zsidó származásúak képviseleti aránya; minden harmadik mérnök rendszerint belőlük verbuválódott. Ami sejtetni engedi, hogy a magángazdaság kötelékében, illetve a minisztériumokban, a MAV-nál, vagy az önkormányzatok körében közhivatalnokként dolgozó mérnökök között markáns felekezeti eltérések húztak éles válaszvonalat; a közhivatalok a keresztény, a magánvállalatok főleg a zsidó mérnökök elhelyezkedésének váltak fő célpontjaivá.14 5