Századok – 1997

Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265

A KÖZÉPOSZTÁLY TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A HORTHY-KORBAN 1267 s ezen szeretnénk továbbhaladni. A fogalomalkotásnak semmiféle normativitása nem lehet annak akadálya (nem volt az Weis és Erdei számára sem), hogy eljussunk a középosztály konkrét, számokban is kifejezhető fogalmához. De vajon milyen ismérvek szükségesek a középosztály gyakorlati meghatározásához. Kornis Gyulának igaza volt, amikor 1928-ban határozottan vallotta, „hogy pusztán a gazdasági kategória... nem elég a középosztály némileg is kielégítő elhatárolására", mivel — tette hozzá — „határozott pozitív gazdasági kategóriába a középosztály fogalma maradék nélkül be nem szorítható". Nem pusztán azért nem, mert szerinte is „az ún. történeti középosztály a par excellence középosztály", de kivált azért, mert annak az a része, melynek jövedelme időközben egy bizonyos határ alá zuhant, így kirekesztődne és olyan lépne a helyébe, „aki bizonyára nem tartozik még a középosztály lelki egységébe, ha külső életstandardja felülmúlja is a középosztályhoz tartozókét".9 Mégis: ajövedelem mértéke minden esetben elengedhetetlen, bár nem az egyedüli kiindulópont annak meghatározásakor, hogy kik alkotják a középosztályt. Többé-kevésbé egyetértés van akörül, hogy a középpolgárságot a nagypolgárságtól elválasztó jövedelemhatár valahol az évi 24 ezer pengő körül állapítható meg. Nagyobb ugyanakkor a bizonytalanság a középpolgárságot a kispolgárságtól elhatároló, tehát az alsó jövedelemhatár kérdésében. Egyes korabeli vélekedések szerint ez a jövedelemminimum évi 3600 pengőben adható meg, ami, szól az indoklás, „megfelelhetett egy 50 holdnál nagyobb földbirtoknak és az a határ volt, amelyet a törvényhozó valóságérzéke egyrészt a jövedelemadómentes jövedelemnek, másrészt a társadalombiztosításra kötelezett jövedelemnek felső határként megszabott".1

0 Ránki György viszont a fővárosi kereskedők esetében az évi 6 ezer pengőt tekinti „polgári jövedelemnek", a magán- és köztisztviselők tekintetében pedig az évi 4200 pengő jövedelemtől számítja a középpolgári szintet (a nyugdíjas köztisztviselőknél ennél kevesebbel kalkulál).1

1 Bizonyára nem járunk tehát messze a valóságtól, ha a kis- és középpolgári jövedelmek közötti határvonalat az évi 3500-4500 pengő közötti sávban határozzuk meg. A megfelelő nagyságú jövedelem az alapja a középosztályi léttől elválaszthatatlan polgári életmód vagy életstílus fenntarthatóságának. Első fokon ennek függvénye, hogy a középosztályba tartozás további életviteli mutatóiként tekintett lakáshelyzet, cselédtartás és egyéb fogyasztási szokások megütik-e a kívánt mértéket. A dualizmus korát követően ugyanakkor a polgárinak megfelelő jövedelem, a hozzá igazodó életstílus, valamint a hamisítatlan középosztályi (bár nem feltétlenül polgári, hanem pl. úri) etosz és értékrend mind gyakrabban és mind többeknél került egymással ellentmondásba. A Horthy-kori középosztály definiálását éppen az nehezíti, hogy a századfordulón belülről még koherens középosztályi-polgári státus egyre inkább felbomlott. A bomlást két, egyidőben zajló, bár ellentétes folyamat siettette. Az egyik a valamikori, öröklötten középosztályi családok tömeges deklasszálódásának, elkispolgáriasodásának korszakunkban végig akut folyamata, melyet az érintettek mint a középosztály válságát élték át. A másik közreható fejlemény a korábban sajátosan polgári életvezetési elvek és gyakorlatok diffúziójának a folyamata. Ennek során olyan többnyire (kis)polgárosodási folyamatok bontakoztak ki, amelyek az alsóbb osztályok,