Századok – 1997
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A közös hadsereg magyarországi tisztjeinek nemzeti; vallási; szülőhely szerinti megoszlása a dualizmus korában VI/1223
1254 HAJDÚ TIBOR lengyeleké Galíciából, a horvátoké Horvátországból és a határőr-vidékről, a szlovéneké a „Krainából" és Dél-Stájerországból származik. Hogy a fentiek — mint a többiek — egy része katonafiúként a szülők származási helyétől távol, az apa garnizonjában született, ugyancsak köztudomású. A vizsgált kérdések a következők: - a magyar tisztek az ország mely vidékéről, faluról vagy városból származnak? - kimutatható-e, hogy növekszik a városi fiúk aránya az utánpótlásban, és kimutatható-e a hadtest-parancsnokságok, helyőrségek, katonaiskolák állomáshelyének vonzó hatása? - a német tisztek származási helye, mi a fontossági sorrend a német tisztek utánpótlásában a Monarchia különböző részei között? - honnan származnak a magyarországi szlávok és románok, illetve a Monarchia mindkét felében élő románok, németek, ukránok (a statisztikában e gyűjtőfogalomba tartoznak pl. a ruszinok is) milyen hányada származik Magyarországról? A vizsgálat forrásai a rendelkezésre álló irodalom (elsősorban Bona és Svoboda i. m.) mellett saját mintáim és a tisztiiskolák statisztikai adatai.71 Már a szabadságharc előtt jelentős területei voltak Magyarországnak, melyek nemigen adtak tiszteket a seregnek. Bizonyos, elég jól körülhatárolható országrészek annál inkább. Ez a földrajzi megoszlás némi fényt vet az egyes régiók Bécshez való viszonyára, illetve Bécs hatásának kisugárzási vonalaira. Az természetes, hogy az ország politikai és szellemi központjaiból, Pest-Budáról és Pozsonyból több növendék jut „Bécsújhelynek", mint egy-egy vármegyéből. Ennél szignifikánsabb, hogy Pest-Budáról jóval több növendék kerül ki, mint az egész Nagy Magyar Alföldről. Van két régió, melyek hozzájárulása még az Alföldét sem közelíti meg. Egyik az Észak-keleti Kárpátok alatt Ung, Bereg, Máramaros, Ugocsa vármegye s akár ide vehetjük a szomszéd Szatmárt. A másik a Felvidék nagyjából középső része - Árva, Liptó, Trencsén, Túróc, Zólyom, Gömör, Bars, Hont, Nógrád megyék.72 Míg az Alföldön a magyar függetlenségi szellem, a hegyvidéken a népesség szegénysége, alacsony társadalmi státusa a döntő. Az előbbieknél valamivel több, de még mindig kevés akadémikus került Wiener Neustadtba a Balaton körüli, illetve attól délre elhelyezkedő öt vármegyéből, valamint a nem határőrvidéki erdélyi vármegyékből. Vegyük sorra azt a 4, elég élesen körülhatárolható régiót, melyek a Wiener Neustadt-i (s a többi) tiszti növedék túlnyomó többségét adták Magyarországról a szabadságharc előtt, noha a megyék egyharmadánál kevesebből tevődnek össze. 1. A Bécs közvetlen vonzáskörébe tartozó megyék (Pozsony, Sopron, Győr, Komárom, Vas, Fejér). 2. Az itt figyelmen kívül hagyott Horvátország mellett a bánáti határőrvidék (a későbbi Krassó-Szörény, Temes, Torontál megyék, Bács megyének főleg déli fele, a „sajkás kerület"). 3. Az erdélyi székely és román határőrvidék, a Nagyszeben és Brassó környéki német falvak. Csík, Háromszék, Brassó és Szeben megyék (székek) területéről többen, mint a Pest-Budához és a 4 fenti régióhoz nem sorolt több, mint 40 megyéből! 4. Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj-Torna északi megyék aránya nem olyan jelentős, mint az előző három régióé, de meghaladja külön-külön a dél-dunántúli vagy Duna-Tisza közi vidék hozzájárulását. Ezekben a megyékben általában a társaság is szívesebben befogadja a tiszteket, főleg ahol nagyobb helyőrség, katonai intézmény található. Frankenburg Adolf, kora ismert publicistája 1834-ben Sopronban jelentkezett dragonyos-kadétnak. „Lehetetlen
