Századok – 1997
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A közös hadsereg magyarországi tisztjeinek nemzeti; vallási; szülőhely szerinti megoszlása a dualizmus korában VI/1223
1246 HAJDÚ TIBOR ságát és adataik társadalomtörténeti értékét, de sok tekintetben más jellegük áttörte, terjedelemben túlságosan kibővítette volna e munka kereteit. Mivel a hivatalos statisztika ezekre is kiterjed és ez magyarul nem jelent meg, álljanak itt összehasonlítás céljából nemzeti megoszlásuk százalékszámai, a hivatalos statisztika kezdő és utolsó évében (2. sz. melléklet.) Az aktív katonai tisztviselők, orvosok, lelkészek stb. összlétszáma 1897-ben már 5080, 1911-ben 6000 fő. A rájuk vonatkozó statisztikánál figyelembe kell venni, hogy fenti számok mintegy 1/10-e a statisztikában velük együtt feltüntetett börtönőr, szolgaszemélyzet stb. A magyarok és csehek arányát néhány százalékkal megemeli, hogy a tisztviselők stb. kategória közel 10%-a izraelita vallású - sokkal magasabb arányban, mint az aktív tisztikarban. A hagyományos magyar követelést, hogy a Magyarországról sorozott ezredekben magyar (vagyis magyarországi) tisztek szolgáljanak, az 1880-as évektől a hadvezetés gyakorlatilag maga is forszírozta, már csak az „ezrednyelv" ismerete miatt is. Azt a követelést, hogy a magyar ezredekben csak magyar honos tisztek legyenek, Ferenc József attól függetlenül sem fogadta el, hogy nem lett volna elég magyar tiszt ehhez, mert ellenkezett hadserege egységéről vallott elveivel. Az előző fejezetben5 1 láttuk, hogy a lovasságnál a tisztikar nemzeti összetétele nagyjából hasonló a legénységéhez, dehát volt is elég magyar (és lengyel) lovastiszt. Miután a 80-as években már ritkaság a magyar ulánus vagy dragonyos tiszt, a huszárezredek tisztjeinek többsége magyar, legalábbis századosig - a törzstiszti karban már itt is a (részben hazai) németek dominálnak. Hasonló tendencia érvényesült a gyalogezredekben (és más fegyvernemekben), de csak a magyar tisztek csekélyebb arányának megfelelően. Tehát az első világháború előtti években a magyar gyalogos tisztek túlnyomó többsége a magyarországi ezredekben szolgált. A tiszti címtárakat lapozgatva nem-magyarországi gyalogezredenként csak 1-2 magyar tisztet találunk; a magyarországi ezredekben viszont a fiatalabb tisztek (századosig) többsége magyar, illetve magyarországi, a törzstiszti karban viszont ez már nem lehetséges, tehát ott, mint a törzstiszteknél és tábornokoknál mindenütt, a többség német. Szolgáljon példaként a 32-es budapesti „háziezred." 1913-ban a parancsnok, Dáni Balázs magyar, Ferenc József által nemesített táblabíró fia. (Dáni már tábornokként, kedvelt szokás szerint, felvette nemesi családból származó anyja előnevét, második predikátumként.) A fiatalabb főtisztek mintegy 40%-a magyar, a többség magyarországi német és más nemzetiségű. A törzstisztek között viszont nem találunk magyart. Hasonlóképpen a 25. (losonci) gyalogezred parancsnoka magyar (polgári származású), a törzstisztek közt nincs magyar, a többiek jó egynegyede az. A 26. (győr-esztergomi) gyalogezredben a törzstisztek egynegyede magyar, a többiek közel fele. A 19. (győri) gyalogezredben a parancsnok német, a törzstisztek egyhatoda, a többiek harmada magyar. A 23. (bácskai) gyalogezredben a törzstisztek ötöde, a többiek negyede magyar. A tisztek egyötöde délszláv vagy más szláv (cseh), Más ezredekben is hasonló a helyzet.5 2 Ugyanígy a csehországi ezredekben sok a cseh tiszt, a horvátországiakban a délszláv stb.
